Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1927

6 érdekében, se szere se száma azoknak a százaknak, kiknek ügyét nemes szívvel felkarolta. Széleskörű ismerete és nagy tapasztalata csakhamar újabb kitüntetést szerez neki. Midőn 1920-ban XV. Benedek követet küld Magyarországba, és a magyar kormány Vatikánba, a kormány öt nevezi ki, a követ mellé kánonjogi tanácsosnak. E dicső multat koronázta meg a pápa, mikor legkegyelmesebb elhatározásából őt szemelte ki Magyarország hercegprimásának. Ekkor már gyorsan követték egymást az események : 1917. dec. 19. a titkos konzisztoriumban a pápa biborossá tette. Dec. 21-én fényes ünnepség keretében kapta meg a biborosi birétumot, mig dec. 22-én nyilvános konzisztoriumban a biborosi kalapot. Ez év jan. 8-án maga a pápa szentelte püspökké, ami után valóságos diadalmenetben tért vissza hazájába. Mint rendjének hű fia először Pannonhalmára ment, hol jan. 21-én búcsúzott el a rendtől, emlékül vive magával rendtársai szeretetét, és a szép emléktárgyakat, melyeket a rend ajánlott fel neki : a remek kötésű szép díszalbumot, melyeknek képei intézetünk rajztanárának művészi ecsetje alól kerültek ki, és a főpapi felszerelést: az értékes nyakláncot keresztjével és a drágaköves főpapi gyűrűt. Jan. 29-én foglalta el esztergomi székét. * * * Hogy a legmagasabb magyar politikai és egyházi méltóságot elnyerte, ez ideálisan szép életének gondviselésszerű méltó jutalma. Azonban csak akkor fogjuk őt és életét igazán megismerni és méltányolni, ha megismerjük lelkének nemes vonásait. Az ember lelkének legszebb dísze, a vallásosság már mint gyermeket ékesítette. Midőn a gimnázium II. osztályába iratkozott be, nem maradt kosztpénze. Volt Pozsonyban egy kicsi intézet, ahol 10 diák kapott ellátást. Ide fordult avval a kéréssel, hogy, ahol 10 diákot el tudnak tartani, adjanak egy falatot a 11-iknek is. A rektor kérdezte, hogy ki a pártfogója. „Csak a jó Isten", válaszolta lelkének mély vallásos érzésével. Természete igen szerencsés. Előnyösen egyesíti magában az ellentétes tulajdonságokat. Iskolai munkájában pedáns, pontos, sokat olvas a tanulás mellett, szorgalmasan képzi önmagát, de amellett nem fejlógató : szereti a vidám játékot, tréfálkozást. Szerették is társai a tréfában vezető Gyuri pajtást. Nemcsak mint tanuló első, a tornaórákon is vezet mint kitűnő előtornász. S ilyen volt akkor is, mikor Jusztinián lett. Klerikus korában is vezetett a tréfában, szerette a mókát, de mindig szives, jó testvér volt, ki tréfájával soha senkit meg nem sértett. De hadd beszéljen erről Somssich József gr., a nyug. külügyminiszter, kinek oldala mellett mint követségi tanácsos működött : „Szeretetre méltó, minden szolgálatra kész, örökké vidám és megelégedett, papi méltóságát mindig megőrző, de amellett rendkívül szerény fellépése, mindnyájunk szeretetét, barátságát és nagyrabecsülését a legrövidebb idő alatt megnyerte."