Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1927

5 Ugyancsak ebben az évben történik életében a negyedik gondviselésszerű esemény, mely után már csak a biborosi és egyházfői méltóság várja: bekerül a Codex Juris Canonici, az új egyházi törvényköny szerkesztő-bizottságába. A na?y művet, melyet a változó időkkel változó viszonyok tettek szükségessé, X. Pius pápa kezdte meg. A nagy munka vezetésével a kiváló jogtudóst, Gasparri bibornokot bízta meg, ki az Anzelmianium fentemlített hires jogtudósától, Bastien Pétertől kért segítőtársat. Bastien jeles tanítványát, Don Giustinianot, ahogy őt Rómában széltében hivták, ajánlotta e megtisztelő megbízatásra. így került a bizottságba, melyben két nagy pápa, X. Pius és XV. Benedek oldalán működött. Es e magas meghivatásra őt jeles tulajdonságai alkalmassá is tették. Egyesítette magában mindazt, ami ily óriási munka elvégzésére szükséges. Alapos tudományos képzettségét elméjének éles meglátásával, világos felfogását a tárgyilagossággal, ernyedetlen szorgalmát páratlan munkabírással. Erdeme az hogy ez óriási műnek alapját kidolgozta. Es nemcsak hogy utána nézett nem kevesebb, mint 27.000 forrásának, hanem ezek szövegét is sajtó alá rendezte 7 hatalmas kötetben. Hatalmas munkájáért a pápai szék nem is maradt hálátlan. Mikor 1917-ben XV. Benedek a törvénykönyv hivatalos magyarázatára kinevezte az egyes b'bornokokat, ő is, bár biboros nem volt, vezető helyet kapott a testületben. Mivel a püspökök leginkább hozzá fordultak tanácsért, felvilágosításért, neve belekerült a világ-egyház életébe. 1917-ig, a mű befejezéseig marad kevés megszakítással Rómában. Innét visszatérve, kiveszi részét a világháború küzdelmeiből. Mint katonalelkész az esztergomi tábor olasz, és az orosz fogságból visszatért magyar hadifoglyoknak volt nagy szeretetnek és bizalomnak örvendő lelkésze. Különösen az olaszok szerették, már csak azért is mert nagyszerűen tudott nyelvükön beszélni. És mégjobban megszerették, mikor megismerték nemes, mindenkin segíteni kész jó szívét. Nemes feladata volt az orosz fogságból visszatért magyarok között is, kiknek a bolsevizmusból megmételyezett lelkét kellett nagy szeretettel és türelemmel a helyes irányba visszatérítenie. Hogy hogvan dolgozott, megláthatjuk a következő esetből. Az egyik dühöngő közlegény fel akarta akasztani ezredesét. Oly szépen beszélt neki katonai önérzetéről, hősiességéről, melyhez egy öreg ember felkötése sehogyan sem illik, hogy a dühöngő ember megszelídülve letett szándékáról. És az elsők között volt, akik mint primást üdvözölték, elküldve neki szarkalábas levelét. A kommunizmus véres napjaiban nagy része volt abban, hogy az ősi pannonhalmi kolostor ment maradt a véres garázdálkodásoktól. 1919 végén újra az örök városban van. Hogy rendjének szeretetét és becsülését mennyire megnyerte, mutatja az, hogy a megüresedett főapáti szék betöltésénél, noha csak 35 éves volt, egyik, mégpedig tekintélyes pártú jelölt volt. Rómában mint a Sz. Benedek-rend római ügyvivője és a rendi kormányzat tanácsadója fejtett ki hasznos munkát, de nemcsak rendje