Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1926

49 egészséges magvát a mi fogékony lelkünknek termő talajába is, és törekedtek bennünket a tudományok alapismereteivel annyira felvértezni, hogy az élet küzdőterén minél sikeresebben tudjunk harcolni. 46 esztendő ! Nem olyan nagy szám, nem is olyan igen hosszú idő, de mégis egy egész emberélet. Boldog emlékű volt tanáraink teste, belefáradva a nehéz munkába,- már régen porladozik a földben, de az ő szellemük még ma is él közöttünk, egy-egy felejthetetlen bölcs mondásukra, egy-egy komoly figyelmeztetésükre, sokszor szigorú, de mindig jóakaratú intelmükre még ma is hálásan emlékezünk vissza. Mi a volt kisdiákok azóta megnőttünk, megkomolyodtunk, az életben szétszóródtunk sok felé, s kortársaimból, akik még élünk, valamennyien elmondhatjuk, hogy kenyerünk javát bizony már megettük. A Kőszegi Bencés Gimnáziumnak mai negyedévezredes jubileumi ünnepségének fénypontja az új palotában folyt le, de nem volna teljes, hiányos volna az ünnepi programm, ha meg nem emlékeznénk erről a helyről, a hol a régi iskola, a kisgimnáziumnak szerény hajléka állott, a melyben 230 évig tanítottak, és legutóbb elég hosszú időn keresztül a Szt. Benedek-rend tanárai terjesztették áldásos tevékenységükkel a magyar kultúrát. Ez a kisgimnázium volt sokáig Kőszeg városának egyedüli középiskolája, ez fogadta falai közé a városnak és környékének tanulni vágyó ifjúságát, s akik ide jöttek ez iskolába, azokat, mint szerető anya fiait, keblére ölelte, ápolta, nevelte, oktatta, lelkükbe oltotta a magyar műveltségnek összes kincseit, s évenként rajokban bocsátotta ki öreg falai közül a magyar kultúrának felfrissitőit, és továbbhordozóit. Akik ez iskolából kikerültek, azok közül sokan csak egyszerű katonái, névtelen harcosai lettek hazánkban a kultúrának, voltak azonban kiválók is, akik előkelő, vezető és irányító szerepre hivatott magas állásba, vagy méltóságba emelkedtek, de valamennyien egyformán ennek a szerető anyának, ennek az alma maternak köszönhették erényeiket, és mindazokat a szellemi javakat, a melyeket kiki a maga helyén és hatáskörében a köznek javára adhatott. A haladásnak kényszere folytán és a fejlődésnek kívánalmai szerint emelt Ferenc József főgimnázium, a mely ezen a szűkös helyen nem fért volna el, egy más, tágasabb helyen épült fel, s az itt állott régi iskolaépületet lebontották. 19 esztendeje pompázik már a főgimnáziumnak gyönyörű palotája, új külsővel és fényes berendezéssel, s elődjére, az itt állott anyaintézetre csak ez az emléktáblás homlokzatfal emlékeztet, a melyet megőrzött a kegyelet, hogy további évszázadokon keresztül hirdesse a híres kőszegi kisgimnáziumnak dicső múltját. A mint a hervadt őszi lombot lerázza a tél hideg szele, és tavaszszal újra zöldéi, új bimbót, friss virágot fakaszt az ág, úgy a régi kisgimnázium is, a mely az idők követelményeinek már nem felelt meg, megújult, átalakult. Diák nemzedékek jöttek, mentek, de az iskola szelleme maradt változatlanul ugyanaz, mert mindig újabb, fiatal erők sorakoztak fel, és álltak be a távozók helyébe. 2