Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1926

50 Az öregek után a fiatalok következnek. Merítsenek az utódok is ennek a régi iskolának emlékéből új erőt, lelkesedést és kitartást, hazánk haladásának és boldogulásának szentelt munkájukban, s ez az emléktáblás homlokzatfal figyelmeztesse a mai tanuló ifjúságot különösen arra, hogy a miénknél nagyobb feladat vár reájuk, mert az ó' szent kötelességük e hazában nem csak a meglevőt megó'rizni, hanem az elveszítettet is visszaszerezni. A mikor mégegyszer köszöntöm ünneplő' lélekkel, az öreg bencés diákok. szövetségének kőszegi csoportja nevében, ezt a kedves emlékű történelmi helyet, azon reményteljes kívánságomnak adok kifejezést, hogy a Kőszegi Ferenc József reálgimnázium is, a haladás terén elért eredményekben gazdak múlttal, szintén dicsőséggel és méltó büszkeséggel készülhessen majdan egy újabb jubileumra." A főjegyző beszéde után özv. dr. Kovács Istvánné a jubileumi zászlószalagot kötötte fel az ifjúsági zászlóra a következő szavak kíséretében : „Midőn én, mint zászlóanya, az intézet zászlajára felkötöm az emlékszalagot, azt az örökemlékezetes jelszót mondom az ifjúságnak : Imádkozzál és dolgozzál !" Mig a zászlóanya felkötötte az új jubileumi szalagot, ércesen hangzott fel a fák lombja alól a kis diákok kara. Csattogott, játszott, csilingelt a dal, hogy visszazengjen ezer szívben, ezer emlékben. A keret frappáns, a finálé csattanó volt. Az ének végeztével az előkelők a Szt. Jakab és Szt. Imre templom előtti térre vonultak, hogy végignézzék az ifjúság díszmenetét. Ezalatt az ifjúság felfejlődött és kikanyarodott a bencés székház előtt, hogy fejét balra vetve, kemény, akaraterős, de mégis szelid tekintetével megköszönje a vendégek szíves megjelenését. Visszhangzottak a százados utcák, keményen állta a tempót a fiúk lábdobbanása alatt a tiszta kövezet. A gyönyörűen nyirt akácfák bólogattak a fenséges látványra. A nap pazar jókedvében kévében öntötte sugarait, hogy végigcsókolja az ősi város utcáit, a vendégeket, jubilánsokat egyaránt. — A díszmenet után a diákok szétoszlottak, az öreg diákok pedig a vendégekkel a Mulató nagytermébe vonultak bankettre. Ez is, akárcsak a gimnázium, gyönyörűen fel volt virágozva, itt ott szőnyegek tarkították a színek különféleségét. A rendezés mintaszerű volt, a 228 vendég minden nehézség, zökkenés nélkül helyezkedett el. A mulató kertjéből az ablakokon át be-becsicsergett egy-egy madár, mintha emelni akarná az amúgyis magas jókedvet, boldogságot, mely szemelláthatóan kiült az ünneplő öreg diákság arcára. Az első pohárköszöntőt dr. Bárdos Rémig pannonhalmi főapát mondta, emelvén poharát a pápa Őszentségére. Méltatta a pápa nagy jóakaratát a magyar nemzettel szemben. Midőn századokon át harcolt a magyar és igy Kőszeg is, ellenségeivel, a római szentszék nemcsak erkölcsileg támogatta e heroikus nemzetet harcában, hanem nagy anyagi áldozatokat is hozott. Hogy a legújabb kort megemlítse, midőn szegény volt a magyar haza, a szentatya az egész világról kapott péterfillérekkel segítette a magyar gyermekeket És valahányszor magyar küldöttség