Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1926

Mintha a hősök rég kibuggyant vére újra forrásba jött volna, úgy pislákolt fel erősebben egy pillanatra az emléktábla alján levő örökmécses fénye. Mintha üdvözölte volna az életbenmaradt csonkakezü hőst, hogy azután újra egyenletes fénnyel hirdesse a hősök soha el nem múló emlékét. Alig csitult egy kissé a fel-felhangzó zokogás, midőn Waldmayer Károly az elhunyt nagyoknak áldozott néhány kegyeletes szóval : „A tisztelet, hála és kegyelet e jelének leleplezésénél elhalt jeles férfiak emlékezetét újítjuk meg, kik egykor a gimnázium tanárai voltak, vagy abból indultak életpályájukra. — „Az emlékezet életet ád" mondja Kölcsey, „köti össze az élőket az elhunytakkal és e kötelék az egymásra következő nemzedékeket szellemi kapcsolatban tartja össze." — A mult nagy temetőjéből ma képzeletünk elé állíttatnak dicső elődök, kiknek indulásáról, emelkedéséről, sikereiről nemcsak városunkban száll a hagyomány ; s mely csodálatot, lelkesedést kelt a munka bajnokai iránt, mert annak a 19 férfiúnak a neve is, melyet a tábla megörökít, — Eötvös szavaival élve — mint a szántóvas, csak a sok munka által lett fényessé, és ez a híresség legbiztosabb neme. Mindannyian a nemzeti és kulturális fejlődés terén érdemesültek; minden törtetés, feltűnés kerülésével, hajlott korukban is fáradhatatlanul dolgoztak, alkottak a köz javára, az egyház szolgálatában, a tudományok művelésében és főleg az ifjúság vallásos és hazafias nevelésében. Követésre méltó. tartalmas, szép életet éltek, ezért hódolunk most szívünk melegével el nem enyésző, drága emléküknek. Felemel az a tudat, hogy egykor városunk bírta őket, és bár ré^ elporhadt földi részük, égi, szellemi részük áldása megmaradt az utódoknak. Adja Isten, hogy ezen áldás különösen a jubileumi ünnepünkön résztvevő tanulóifjóság lényébe olvadjon és kisérje életének minden útjain !" E beszéddel véget is ért a matiné. Az ünneplő közönség lassan, méltóságosan, szívében sok kedves emlékkel gyarapodva özönlött ki a díszteremből. Egyik a gyönyörűen feldíszített lépcsők virágerdeiben gyönyörködött, a másik lelki szeme előtt megelevenedett a régi mozgalmas folyosó, a harmadik könnyes szemmel rózsacsokrot tett le az emléktábla hősi halottja előtt. Voltak, kik alig-alig akarták elhagyni régi gyermekéveik színes birodalmának helyét. ünnepély a régi gimnázium helyén és a bankett. A matiné után a gimnázium előtt sorakozott fel az ifjúság. Utánuk az öreg diákok a régi zászló alatt. Majd megindult a jubiláló gimnázium, elől a városi zenekarral, hogy a régi gimnázium előtt áldozzon ismét a régi kedves emlékeknek. A díszbe öltözött város sorfala között húzódott a hosszú-hosszú menet a zene ütemeire, hogy ezután megállapodjék a régi gimnázium helyét jelölő emlékfal előtt. A „Concordia" városi énekkar Hiszekegyje után Randweg Mihály V. o. tanuló szavalta el Kurbély bencéstanárnak ez alkalomra készített „Emlékezés" c. költeményét.