Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1926
25 A jezsuita törvénykönyv a két classicus nyelv tanításán kivül csak a vallástan tanításáról intézkedik külön. Tanítottak azért még történelmet, földrajzot, mennyiségtant s természettudományt, csakhogy a rendes tanórákon kivül. 1) Minden collegium élén a rektor állott, aki végezte a szükséges intézkedéseket, és gyakorolta a felügyelet jogát részint maga, részint felelős közegei által. 0 állapította meg a tanulásnak, imádkozásnak, istentiszteletnek, leckéknek, az étkezésnek, pihenésnek rendjét, idejét. Általában ő intézte az anyagi és szellemi ügyeket. Természetesen voltak segítőtársai is, mint a minister domus (házgondnok), ki a rendtagok anyagi jóllétéről gondoskodott ; a tanítás vezetésében pedig a praefectus studiorum. A rektor időnként meglátogatta az egyes osztályokat, hogy ellenőrizze a tanulmányi előmenetelt; meghallgatta a tanárok előadásait. Havonkint vagy kéthavonkint összehívta a gimnáziumi tanárokat, hogy azokkal tanácskozzék. Ilyen conferenciák alkalmával felolvastak a szabályokból egy-egy részt, részint közérdeküeket, azonban különösen az erkölcsi fegyelemre vonatkozó intézkedéseket. Ha a tanárok kö/.ül valakinek nehézsége volt, az itt megtehette észrevételeit 2) Iskolánknál 2 osztálynak volt egy tanára, így meglehetősen sok tanulója volt. 1750-ben például az első két osztály tanárának volt 352, a középső 2 osztály tanárának 139, a felső 2 osztály tanárának 115 növendéke. Hogy ennyi növendékkel tudott boldogulni a tanár, annak magyarázatát a decurio, felvigyázó rendszerben találjuk. Az igazgató, valamint az egyes tanárok is rendeltek ki decuriókat, rendesen a jobb tanulókat, akik azután a feladott leckét kikérdezték, beszedték az írnivalókat, és felügyeltek a rendre. A tanár csak ellenőrizte a decuriókat, hogy vájjon lelkiismeretesen végzik-e teendőjüket. Ezért közbe-közbe kikérdezte a decurióktól már kikérdezett növendékeket H) Hogy oly népesek voltak a jezsuiták intézetei, annak magyarázatát abban találjuk, hogy nem szedtek tandíjat. „Ha azért tanítasz — mondj* eg\ik írójuk —, hogy házadat növeljed, tanításod nem egyéb, mint fennhéjázás ; ha azért tanítasz, hogy gyönyörködhessél, tanításod a mértékletlenségnek egy neme; ha azért tanítasz, hogy meggazdagodjál, tanításod csak fösvénység. De ha azért tanítasz, hogy a közérdeknek, az egyének érdekének, az Isten dicsőségének szolgálj vele, akkor jótékonyság, jámborság és szeretet a Te tanításod." 4) A tanítással szoros összefüggésben volt a versengés (aemulatio). Az ismeretek megrögzítésére, maradandóvá tételére szolgált. Valóságos szellemi csata volt, s nagy sarkaló erővel bírt a növendékekre, mert aki a másikat le akarta győzni, össze kellett szednie minden erejét, sokat kellett ismételnie. 5) „A jezsuita tanításnak a versengés mindennapi kenyere volt. Az óra alatti felelést versengésre változtatták; egyszer a tanár kérdez, a versenyzők egyike felel, a másik vagy többi pedig lesi-várja, hol javíthatná ki valamelyik felelő hibáját; másszor 1. Pacher: i. m. 34. J. 2. Molnár: i. m. 132—134 1. 3. Pacher : i. m. 32—33. 1. » 4. Fináczy : i m. 255. 1. 5. Fináczy : i. m. 262. 1.
