Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1915

akarják leróni azon intézetnek, melynek egykor a megboldogult kegyura volt. Nefelejtset akarunk tenni a sírjára, mert méltatni az ő egyéni nagyságát, lelke szépségét, szive jóságát, közpályán szerzett nagyérdemeit nem e pár sor, de nagy könyv sem elég. Midőn a magyar nemzet milléniumra készült, megüresedett a primási szék. A nemzet vezetőit történelmi érzékük a bencés rend felé irányította. Az első primás Szt. Benedek rendjéből volt, illő, hogy midőn ezeréves fennállását ünnepli a magyar, megint azon rend kebeléből legyen primása, amely rend a magyar nemzetet kereszténnyé tette. És a magyar bencésrendből a király őfelsége, a szerény, visszavonult életű Vaszary Kolost, a pannonhalmi főapátot nevezte ki prímásnak (1891). Midőn nevenapján délben megkapta kinevezéséről a sürgönyt, visszavonult lakosztályába és sirt. Sohasem kereste az érvényesülést. Mások keresték őt, vitték mindig előre szive jóságáért, lelke finomságáért, önzetlenségéért, nagy tudományáért. Szegény szülők gyermeke volt Vaszary Kolos. Mások jósága segítette anyagiakban az eszes fiút, hogy tanuló pályára léphessen, mások anyagi támogatásával járhatta ki iskoláit. Mikor nagy úr lett, nem felejtkezett el azon egyszerű emberekről, kik hozzá ifjúsága napjaiban jóságosak és könyörületesek voltak. Ezért is lett neki könyörületes szive, mert jóságos lelke sokszor visszagondolt arra, mily jól esett neki szegénykorában mások anyagi támogatása. Nem is tudott könyörgőket alamizsna nélkül elbocsátani. ' Az isteni gondviselés a pannonhalmi bencésrendbe irányította ifjú szivét (1847). Midőn Magyarországon a 48-as szabadságharc végigvonult, ő azon a helyen imádkozott ifjú, lelkes, bizó szívvel nemzete győzelméért, amely helyet egykor Szt. István király, Szt Imre, Bol-