Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1915

- 5 dog Mór, Szt. László király lábanyoma, imája, könnye megszentelt. Érzékeny lelke a történelemhez vonzódott, hogy a mult nagy alakjain, szentjein fejlessze a lelkét. Lelkes, égőszivű, ékesszavú történelemtanár volt az elnyomatás napjaiban (1855—1868). Hangjának csodálatos rezgése elárulta, hogy a szivéből beszél. Tanítványainak nem tudást akart csak adni, hanem lángoló szivet, szent ideálizmust, mely erőt ad az embernek a megpróbáltatás napjaiban. Tanítványai csodálattal és mélységes szeretettel csüngtek az egyszerű, fekete ruhás szerzetesen. Irodalmilag is a történelem terén dolgozott; iskolakönyvei elterjedtek és átdolgozásban még ma is használatban vannak. A pannonhalmi főapát a képzett tudóst, a lelkes tanárt, a jó szerzetest a győri főgimnázium igazgatójává nevezte ki (1869). Az évek száma csak növelte szíve jóságát ; nem volt keserű lélek. O mindig a védő, mentő, óvó, kiegyenlítő szerepet vitte mint igazgató. A békét végtelenül szerette, jelszava volt a „pax." A rend egyik legnagyobb főapátjának, Kruesz Krizosztomnak halálával megüresedett az ősmonostor főapáti széke. A rend modern, képzett, széleslátókörü, jóságos lelket keresett tagjai között főapátul. A rendtársak nagy többsége lelke ideálját Vaszary Kolosban találta meg; és megválasztották főapátnak (1885). Ott kellett hagynia a kedves iskolát, a kedves gyermekeket és ifjú lelkeket, kiket ő mindig oly nagyon szeretett. Új, magas hivatalában is alkotó erővel dolgozott ; emelte gimnáziumai nívóját, új iskolákat építtetett; gazdagította rendjét, visszaszerezte neki a zalavári apátságot. Még az alkotás kezdetén volt, midőn prímássá nevezte ki a király (1891). Az egyszerű szűcs gyermekéből Magyarország első főpapja lett. De soha sem feledkezett meg