Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1914

csonyítani szellemüket, mely az őket állandóan betöltő magas eszmékkel foglalkozik." ') Hagyjuk el ezen beszélgetés után Rómát, egével, utcáival, romantikájával együtt, ébredjünk fel a gépek, a repülő masinák, accumulatorok és battériák korában, mint a XX. századnak fel­világosodott gyermekei. Eltűnt már a marchesa, meghalt Francisco d' Ollanda, meg­halt a nagy Michel-Angelo : a művészetnek más a hite, más az álma, más problémái vannak azóta, de Michelangelo szavai még zsongnak a levegőben, megjelennek nyomtatásban, hallatszanak a felolvasásokban: hogy csak oly kevés embert találhatni, akinek érzéke, érdeklődése volna a festészet és művészet iránt, és hogy a művészek azért oly különc emberek, mert nem akarnak olyan emberekkel társalkodni, akik őket meg nem értik, akik csak ha­szontalanságokat fecsegnek össze az őket foglalkoztató magas eszmék helyett. Két példát akarok bemutatni Michel-Angelo vádjainak iga­zolására. Menjünk München nagy képtárába, a Pinakothekába, és in­duljunk útnak a képtenger között: egy évezrednek ecsetbelehelt, vászonra vetett problémái között. Keressük az ideákat, melyek e e képeket inspirálták, keressük a lángészt, mely lerázta magáról a kaptát, a tucat-utánzást, amely kivágta magát a tömeg útjáról s nem nézve a sziklát, mely lábát kivérzi, nem nézve a tövist, mely ruhájába kap, — saját magaverte önálló uton tör magasba előre. S mikor belépünk, reánk nehezedik a századoknak ólmos emlékezete. Akármerre nézünk: csak kép, csupa kép. Ideák, prob­lémák, sikerült örömök, keresztre feszitett nagy vérmes remények, elfojtott sóhajok, ideges sejtések, agyonhajszolt álmok, viziós viziók mind itt egymás mellett kárpitba szövődve. Itt e falakon a századok nagyokat lépnek, mélyen szántanak, sasszárnyon repülnek. És mily furcsa dolog az, mikor e százesztendős ősök közé, akik a világ pantheonjának örökös lakói, mondóm, milyen furcsa az, mikor ez elkönyvelt nagyok közé csikorgó dissonantiával be­lép a kései nemzedékek avatatlanja, a gondolat-szatócs, az élet szépségeinek szembekötöttje. Már a harmadik teremből hömpölyögnek felénk a sokoldalú társalgás kevert hullámai. Sokoldalú, mert egyszerre beszélnek, 1.) Az idézetek, ha csak külön jeiezve nincs, Éber Lászlónak Művészettörténeti Olvasmá­nyok c. művéből vannak véve.

Next

/
Thumbnails
Contents