Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1914

ahányan vannak. Beszélnek, nem maguknak, hanem hogy más hallja, és pukkadjon meg, hogy ők mily jól érzik magukat és mennyire értik a dolgot. Ők nem tanulni, nem elmélyedni jöttek ide, hanem birálni és semmibe venni. A termek templomában végig korbácsol a profán kacaj és gyilkolja mások hangulatát. Végre az egyiket megszállja az a gondolat, hogy ha mások oly elmélyedve, oly bizonytalan csodálkozással, oly félve nézik a képeket, na, hát hiszen ha csak az kell, hát majd megmutatja ő, hogy mit tud, majd föllép ő tömegmagyarázónak. Előre fut egykét teremmel és mint a kakas — mikor jobb falatot talál — hangos kodkodácsolással hivja tyúkjait, ő is hangos lármára fakad az elmaradottakhoz. — Hej, mama !ide gyei tek ! gyorsan, gyorsan. Ugy ! most itt ülj le! Leültél? Le! Jó, most nézd meg ezt a képet! Látod? Látom. No látod! hát ezt Rubens festette! Érted? Ezt a képet itt mind Rubens festette! Itt minden kép milliókat ér! Jól nézd meg, mert ilyen drága képeket még soha életedben nem láttál, ezek a képek itt milliókkal dobálódznak. Erted? Értem! Megnézted? Meg! Azért mert itt borzasztó kincs van együtt ! Ugy, most menjünk tovább. És elvonulnak. Lárma mindig odábbról. A másik eset Drezdában történt. Van ott a királyi képtárban egy kis kupolaterem csupa pastell-képpel. Egyszerre csak bejön egy fiatal házaspár, csinos utiruhában, finom előkelőséggel és mellettem a kereveten foglalnak helyet. — Mondja csak édes — igy szól a férj a képzelt egyedüllét magyar nyelvén — mi külömbség van pastell és olajfestmény között? — Az nagyon egyszerű, feleli a fiatal kis asszony, az olajfestmény vászonra, a pastell pedig papirosra van festve. Nem akartam egyedüllétük tudatát lerombolni, hagytam őket tovább magyarul csicseregni, de bántott a dolog, hogy előkelő megjelelnésü ember ilyen elemi dolgok ismeretével sincs tisztában. Látjuk tehát, hogy a szép érzéki előállításával foglalkozó mesterek vádja több esetben okadatolt, hogy közönségünk nem érti meg az ő törekvéseiket, vergődésüket, és nem méltányolja igyekezetüket. Ezen vád azonban manapság márt korántsem lehet oly jogos, mint csak egy évtized előtt is volt. Közönségünk iskolák, tárlatok, felolvasások, kulturegyesületek révén egyre mélyebb be-