Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1914

— 30 — i dolgokkal akarja magára vonni a figyelmet, épen úgy megvetem annak perversitását és lelki sivárságát, aki az élet szépségei helyett annak ocsmányságai előt akar engem megállítani. 2., Valamint a helytelenül megválasztott tárgy minden művészi alkotás értékét lerontja, éppen úgy a művészi erő minden önmagában közömbös tárgyat művészi magaslatra emelhet. A művészi erőnek t. i. megvan az a tulajdonsága, hogy fel tudja ismerni valamely dolognak characteristicumát, és annak psychologiai erejét, vagyis azt a hatást, melyet az illető tárgy lelki világunkra gyakorol. Ez azonban még mindig nem elég. A legfőbb festői erő abban van, ha a festő finom érzékkel meg tudja mondani, melyik az az érzékelhető elem (forma, vonal, szin, fény, árnyék) amelyik az illető tárgy psychologiai erejét a legtökéletesebben kifejezi. Egy két példa világossá teszi az egészet : . „Két festő például megfest egy tájrészletet, mezőt, néhány bokorral, egy kanyargó érrel, fent a levegőben pedig felhők úsznak. Az egyik szűkre szorítja a képet, a mező csak vidámszinü szőnyegdarabka, a bokrokon százféleképpen váltakoznak a színek átmenetei, a felhők gömbölyű pehelykönnyű vándorai az égnek, az erecske színes csikként kanyarog tova. Minden arról tanúskodik, hogy a festő egészen belemélyedt e feladatba, beleringatja lelkét e kedves kis tájba. A másik azonban szélesre nyújtja a mezőt, szinte végtelenné válik ; az a néhány bokor komoly folt, amelyek magányosan, elárvultan gubbasztanak az elhagyott sikon ; fenyegető nehéz föllegek függnek a tompa égen, az ér pedig nehezen vontatja acélszín testét e nagy magányosságban. Amaz bensőséges lírai, intim lélekre, emez szinte heroikus, elborult, epikai erőre mutat" (Lyka : Kis könyv a művészetről, 14. I.) Ime az első a jelzett táj psychologiai erejét abban találja meg, hogy az embert vidámmá, derültté teszi. Kifejezésében tehát azokat az elemeket keresi, amelyek a kép szemlélőjében is ugyanazt a hangulatot eredményezik. Vidám ott minden : az ég, a mező ezer színével, a patak ragyogásával, a felhő játsziságával, minden örömre hiv, minden hangulatra, kacagásra, életre szólit. A másik festő nem igy. Nála e táj psychologiai ereje nem az örömben, nem a kacajban, hanem az eltnélyesedésben van; olyan táj ez, ahol az ember egyedül maradhat saját magával, ahol elgondolkozhatik a világ és a lét problémáiról, a lélek mélységeiről, a fájdalomról, létről, szenvedéstől, elhagyatottságról, valami,