Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1914

— 31 lelki borongásról, mely elzárja előlünk a világ szépségeit. Az

; előbbi képen az ember megy, hogy örüljön a természet szépsé-' geiuek, az utóbbi képen megy, de a maga világa köti le, a körű-' lőtte lévő természetből csak azt látja, amit a felületes szemlélő is észrevesz : egy-két magányos kupac, ami valószínűleg bokor, szürke vonal, mely jelzi a folyót, tompa ég, színtelen mező. Ime

; ezek a psychologiai erő kifejezésének eszközei. A forró nyári dél psychologiai erejét már sokan elemezték,és kifejezésére különféle érzékelhető eszközt találtak. Van olyanéaki abban látja lényegét, hogy a rekkenő hőségben minden fáradt. Ennek kifejezésére megrajzol egy napsütéses mezőt, mozdulatlan, fényárban fulladozó fákat, egy kutat, melléje pihenő gulyát. Stuck Ferenc az egész psychologiai erőt sokkal egyszerűbben fejezi ki. Megrajzol egy erős fatörzset, és ahol az ágai ketté vák. nak, közibük rajzol egy bágyadt pihenő satyrt, amint a lábai lóg- ' nak lefelé, maga pedig végignyúlik az egyik ágon, és a fa árnyékában pihen. f Ugyanezt a problémát Böcklin megint másként oldja meg,A nyári dél szerinte is a hőségnek és a fénynek az uralma.. Csak-, hogy azt ő nem hatásaiban mutatja be, nem fest elibénk egy tikkadt természetet, hanem olyan tájt mutat be, amelyen zuhog, gomolyog felénk a hő és a fény: amaz egy rohanó vöröstestü-. pásztor-óriásnak, emez fehér, ijedt, menekülő kecskenyáj képéber.,! Tehát Stuck is, Boecklin is megszemélyesíti a nyári dél psy-/ chologiai erejét, és ezekkel a megszemélyesített alakokkal ér-, zékelteti és fokozza azt a hatást, mit reánk maga a nyári fonó-! ság , gyakorol. .' f

t A művészi megoldás tehát első sorban abban áll, ha a festő i felismeri tárgyának characteristicumát, psychologiai erejét, és megtalálja ezeknek kifejezésére a szinben, vonalban, formában, fényben, árnyékban érzekelhető eszközöket. 4. A kép, művészi értékéhez nagyban hozzájárni a festő művészi bázisa, melyről az előbbi paragraphusban szólottunk. Aki a természet után nevelődött, mindig művészibb képet tud alkotni, mint az akadémiák chablonjai után, aki az én-bázis alapján áll, eredetibbet, meglepőbbet alkothat, mint egyéb alapon. Megjegyzendő azonban, hogy a legtöbb festő nem áll kizárólagosan egy bázis alapján. Furcsán hangzik, de már előttünk többen elmondották, hogy a XVI. sz. nagy művészei minden naturalis-