Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1914

— 14 1.) Habár az ut mindenütt egyforma széles, mégis úgy látjuk, mintha a messzeségben összeszűkülne (v. ö. a sineket) és felemelkedne. 2.) A közeli fákon tisztán látok minden levelet, galyat, a fatörzs repedéseit, virágait, gyümölcsét. A távoli fákon minden összefolyik. Egyik másik részletet már egyáltalán nem látom, másikat csak sejtem látni, és a sok különálló levélből egy egységes szinhatást nyerek. 3.) Minél távolabb van tőlem a fa, a szine annál sötétebb, mig végre a távoli erdők szine egészen a kékbe, vagy a lilába olvad bele. Ugyanazon dolog tehát minél távolabb van tőlem, annál 1.) kisebb 2.) elmosódottabb 3) sötétebb lesz. A tárgyak azon tulajdonságát, hogy a távolság szerint kisebbeknek, vagy nagyobbaknak látszanak, vonalperspectivának ; azon tulajdonságát, hogy a távolság szerint élesebb, majd összefolyóbb képeket adnak, légperspectivának ; azon tulajdonságát pedig, hogy ugyanazon szin a távolság szerint világosabb, majd sötétebb, szinperspectivának nevezzük. Ezen szinperspectivának oka a tárgy és közöttünk levő levegő és a benne levő porszemek. Minél távolabb van tőlem a tárgy, annál szélesebb ilyen porrétegen kell keresztültekintenem, annál sötétebb lesz tehát a jelzett tárgy szine is. Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy valamely tárgynak tőlünk való távolságát öntudatlanul is annak színezete szerint becsüljük meg. Pedig ez hibás számítás, mert a világítás szerint a tárgyak szine mindig változik. Erős napsütés mellett, tiszta levegőben a távoli erdők sokkal közelebb — illetőleg zöldebbeknek — látszanak, mint felhős, árnyékos időben.