Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1914

A festészet bázisai. »Azok, akik beleszerettek a gyakorlatba és nincs tudományuk, olyanok, mint a hajós, kormány, vagy iránytű nélkül, mert sohasem tudhatják bizonyosan, hova mennek. A gyakorlatnak mindig a jó elméleten kell felépülnie.« I. Tekintély. | Ezen törvényt a festészetre Lionardo da Vinci, az Urvacsorának és a nagy hírnévre szert tett Monna Lisának hires szerzője, alkalmazta a XVI. sz. elején. Az ő koráig a festészet tisztán gyakorlati tudomány volt, vagyis aki a festészetet választotta életpályául, beállt valamelyik jobb mesterhez inasnak, attól bizonyos kézügyességet és recipéket tanult, majd felszabadulva mesterének modorában folytatta mesterségét. A festő-mesterség tehát eleinte nem sokban különbözött a mai cim- és szobafestők mesterségétől, gyakorlati tudomány volt elméleti alapismeretek nélkül, patronok és recipék szerint. Cennius Cellini XIV. századbeli festő a »Libro deli' arte« (»Művészet könyve«) c. művében merő ilyen gyakorlati útmutatásokat ad, melyeket ő maga is leginkább mestereitől sajátított el. íme egy példa: »Tegyük fej, hogy egy szent nő, vagy szent ifjú fejét kell megfestened, például a legszentebb szűz fejét. Miután vakolatod anyagát megsimítottad, (— a falfestésről van t. i. szó —) végy elő egy mázas edénykét. Valamennyi edényednek ugyanis mázasnak kell lennie és pohár vagy bögre formájúnak, jó és súlyos fenékkel, hogy jól megállhassanak és a festékek ki ne ömölhessenek. Végy babnyi nagyságú sötét okkert — kétféle okker van ugyanis : világos és sötét — de ha nincs sötét, jól megőrölt világosat. Tedd bele edénykédbe és keverd lencsényi feketével össze. Végy egy kis