Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1913

- 43 — Italiában is messzire visszavihetők a festészet nyomai. „Még ma is vannak Ardea-ban a templomokban festmények, melyek régebbiek, mint Róma városa; ezeknél jobban semmiféle festményt sem tudok megcsodálni, mert ily hosszú időn át nyitott tető mellett is úgy maradtak meg, mintha frissek volnának." Hogy a rómaik közt is gyorsan elterjedt e művészet fölkarolása, a fönmaradt emlékeken kivül az is bizonyítja, hogy már régi időktől fogva kedvelték a Pictor (festő) melléknevet. Igy „a nagyhírű gens Fabia feje, C. Fabius Pictor, Salus templomát díszítette festményeivel a CCCCL. esztendőben a Város alapítása után ; ' ) ez a festmény egész a mi korunkig fönmaradt, mig Claudius császársága alatt le nem égett a Salus templom." Majdnem ugyanily mértékben hires Pacuvis költő festménye a Forum Boariumon, Hercules templomában. Utána hosszabb időn át szünetel a művészkezek munkája, „hacsak valaki kortársaink közül a venetiai Turpilius lovagot nem akarná emtíteni, akinek szép művei Veronában láthatók. Balkézzel festett, amit előtte senkiről sem tudunk." Az idegenből, különösen Görögországból behozott festményeket Lucius Mummius, a görögök meghódítója ismertette és kedveltette meg a római néppel. Példáját többen követték, köztük Caesar dictator Aiax és Medea képével, melyeket Venus Genetrix templománál helyezett el. E művészet pártfogói közül azonban a legbőkezűbb volt az isteni Augustus imperátor, akinek legnevezetesebb ajándéka Apellesnek két festménye. Amit Italia föl tud mutatni a festőművészet terén, az mind semmivé válik, ha azokat az emlékeket nézzük, melyeket Graecia, minden művészet hazája tud fölmutatni. Ezt bizonyítja az a háromszáz név, melyet Piinius elsorol. Közöttük „minden elődjét és utódját felülmulta a Cos szigetéről származó Apelles, aki majdnem többet alkotott képírásban, mint a többiek együttvéve." Művészi alkotásain kivül két közmondás is az ő nevéhez fűződik. „Nulla dies sine linea" — mondja az egyik. Apelles életében ugyanis egy nap sem mult el anélkül, hogy — bármint el volt is foglalva — legalább egy vonalat, egy ecsetvonást ne húzott volna készülő festményén. „Ne sutor ultra crepidam!" — mondja a másik. Ennek története van. A közönség elé állított egyszer Apelles egy képet. Arra megy valami varga, és megjegyzi, hogy az egyik alak cipőjén a belső oldalon egy lyukkal kevesebb van. Apelles megköszönte a szakértő nyilatkozatot és kijavította a hiÏ.) Kr. e. 304.