Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1913

— 44 — bát. Másnap megi-it jön a varga, nézi a képet, újra kifogást talál : egyik lába nagyon vékony. Elfutja a méreg a mestert, elkergeti a cipőművészt, közben rákiált : „Sutor, ne ultra crepidam ! " (Varga, maradj a kaptafádnál !) Méltó társa Apellesnek Zeuxis. Egyéb mesterművei között sokat emlegetik a szőllővivő fiut. A közönség elragadtatva bámulta a művészi alkotást, és a bámulat csak fokozódott, mikor még a madarak is igazinak nézték a szőllőt és rászállottak. Zeuxis nem volt megelégedve az eredménnyel. A szőllőt sikerültnek mondta, a fiut nem, mert ha tökéletes lett volna, az emberi alak látásának el kellett volna riasztani a madarakat. — A sok száz név közül kimagaslanak még Polygnatus, Timanthes, Pamphilus, Protogenes, különösen pedig Parrhasius, aki művészi versenyben egyízben magát Zeuxist is legyőzte. Zeuxius „oly természetesen festett szőllőfürtöket állított ki a versenyen, ho£y madarak szállottak rá; Parrhasius függönyt festett, de oly hűen utánozta a valóságot, hogy Zeuxis — elbizakodva a madarak ítéletében — maga is valódinak nézte és kérte, hogy vonja már félre a függönyt, hadd lássák a festményt. Megértve tévedését őszinte szégyenkezéssel engedte át társának a győzelmi pálmát, mert ő csak a madarakat csalta meg, de Parrhasius magát a mestert. Festőnők nevével is találkozunk. Timarete, Irene, Aristarete, Olympias és többek közül kimagaslik a cyzicus-i Lala, egész életén át hajadon. Legtöbbnyire nőket festett, önmagát is lefestette tükörből. Senkinek sem volt gyorsabb keze a festés közben ; oly értékes dolgokat alkotott, hogy művei sokkal drágábban keltek el, mint a korabeli legjobb festők, Sopolis és Dionysius képei. Hogy honnan szerezhetik be a festők a műveik megalkotásához szükséges anyagot, azt is bőven elmagyarázza Plinius, elsorolva mindazon területeket, melyeknek földje alkalmas arra, hogy bizonyos keverékek alkalmazásával különböző szinű festékeket alkossanak belőle. * * * „A kövek leirása van még hátra" — igy kezdi Plinius a XXXVI. könyvet. „Mindaz, amit eddig a kötetig tárgyaltunk, szem-