Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1913

— 10 — Nero halála új idők kezdetét jelölte ugyan, de ezek még nem voltak kedvezőbbek Pliniusra. A derék hazafinak előbb fájó lélekkel kellett végignéznie, micsoda gyilkos, véres harcokat viv egymással Oalba, Otho és Vitellius a római imperátorok trónjá­ért, beszennyezve nevüket, beszennyezve a római népet, amely őket uralkodókul elfogadta. Az események rohanva váltakoznak. A császárok véresen buknak le a vérrel szerzett trónról, egyik a másik után. Vitellius marad utolsónak: szétszaggatott testét a Tiberisbe vetik. Mintha szabadabban lélekzene utána a római nép. A syriai légiók Vespasianust kiáltják ki imperátornak. Hazaté r az uj uralkodó, acélos kézzel fog a fejetlen állapotok rendezésé­hez rövid időn belül megnyeri a római nép együttérzését, bizal­mát, és megmutatja, hogy odavalóbb ember alig ült még a ró­mai császári trónon. Ekkor virradt föl Pliniusra is a jólétnek, a minden tekintetben boldog életnek rég óhajtott napja. Pliniusnak, mint igazi rómainak, egy fő kívánsága volt, hogy életét boldognak mondhassa. És ez a kívánság: legyen a római nép hatalmas, dicső, vitéz, méltó dicső múltjához. És Vespasianus.épen az az ember volt, aki alkalmasnak látszott mindennek keresztül­vitelére. Nem volt tapasztalatlan ifjú, mikor elnyerte a császári hatalmat : körülbelül hatvan éves korában, mint érett férfi jutott a trónra. Mikor még a birodalom keleti határán tartózkodott és meghallotta, hogy Itáliában pusztító éhség tizedeli honfitársait, rögtön megtett minden tőle telhetőt, hogy a nép nyomorát eny­hítse. Nem csodálhatjuk tehát, hogy a római nép örömujjongás­sal fogadta. Igazi nagy uralkodóhoz méltó jellemével és tetteivel meg is mutatta, hogy megérdemli a nép bizalmát és jóindulatát. Sok középületet emelt Rómában, a Capitoliumot régi fényébe ál­lította vissza. Ő építtette a Pax templomát, ő a Colosseumot, a római építőművészetnek örök emlékét. Megnagyobbította a sena­torok számát, egyúttal eltávolította a senatusból az oda nem illő tagokat. Helyreállította a katonai fegyelmet, uj törvényekkel kor­látozva a polgárok féktelen szabadosságát, méltányosan kivetett adókkal újra megtöltötte a folytonos zavarokban kiürült állam­pénztárt. A külső országokkal szemben is megmutatta, hogy a római nép föltámadt tespedtségéből, újra a régi, hatalmas, világ­verő nemzet. Vezérei legyőzték a batavusokat, elfoglalták Britan­niát, fia, Titus, a földig lerombolta a zsidók szent városát, Jeru­zsálemet, — nem maradt belőle kő kövön, — a zsidókat szét­verte és örök időkre hontalanokká tette.

Next

/
Thumbnails
Contents