Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1913

— 10 — Nero halála új idők kezdetét jelölte ugyan, de ezek még nem voltak kedvezőbbek Pliniusra. A derék hazafinak előbb fájó lélekkel kellett végignéznie, micsoda gyilkos, véres harcokat viv egymással Oalba, Otho és Vitellius a római imperátorok trónjáért, beszennyezve nevüket, beszennyezve a római népet, amely őket uralkodókul elfogadta. Az események rohanva váltakoznak. A császárok véresen buknak le a vérrel szerzett trónról, egyik a másik után. Vitellius marad utolsónak: szétszaggatott testét a Tiberisbe vetik. Mintha szabadabban lélekzene utána a római nép. A syriai légiók Vespasianust kiáltják ki imperátornak. Hazaté

r az uj uralkodó, acélos kézzel fog a fejetlen állapotok rendezéséhez rövid időn belül megnyeri a római nép együttérzését, bizalmát, és megmutatja, hogy odavalóbb ember alig ült még a római császári trónon. Ekkor virradt föl Pliniusra is a jólétnek, a minden tekintetben boldog életnek rég óhajtott napja. Pliniusnak, mint igazi rómainak, egy fő kívánsága volt, hogy életét boldognak mondhassa. És ez a kívánság: legyen a római nép hatalmas, dicső, vitéz, méltó dicső múltjához. És Vespasianus.épen az az ember volt, aki alkalmasnak látszott mindennek keresztülvitelére. Nem volt tapasztalatlan ifjú, mikor elnyerte a császári hatalmat : körülbelül hatvan éves korában, mint érett férfi jutott a trónra. Mikor még a birodalom keleti határán tartózkodott és meghallotta, hogy Itáliában pusztító éhség tizedeli honfitársait, rögtön megtett minden tőle telhetőt, hogy a nép nyomorát enyhítse. Nem csodálhatjuk tehát, hogy a római nép örömujjongással fogadta. Igazi nagy uralkodóhoz méltó jellemével és tetteivel meg is mutatta, hogy megérdemli a nép bizalmát és jóindulatát. Sok középületet emelt Rómában, a Capitoliumot régi fényébe állította vissza. Ő építtette a Pax templomát, ő a Colosseumot, a római építőművészetnek örök emlékét. Megnagyobbította a senatorok számát, egyúttal eltávolította a senatusból az oda nem illő tagokat. Helyreállította a katonai fegyelmet, uj törvényekkel korlátozva a polgárok féktelen szabadosságát, méltányosan kivetett adókkal újra megtöltötte a folytonos zavarokban kiürült állampénztárt. A külső országokkal szemben is megmutatta, hogy a római nép föltámadt tespedtségéből, újra a régi, hatalmas, világverő nemzet. Vezérei legyőzték a batavusokat, elfoglalták Britanniát, fia, Titus, a földig lerombolta a zsidók szent városát, Jeruzsálemet, — nem maradt belőle kő kövön, — a zsidókat szétverte és örök időkre hontalanokká tette.