Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1912

Ami öröme, bánata van a magyar népnek, szereti dalba önteni. Érzések fakadnak lelke mélyén, egyszerűek bár, de őszinték, amint egyszerű és őszinte ez érzések eredő helye, a nép szíve. És épen, mert ily őszinték, önmagukban hordják már az a sajátságot, hogy kifelé is iparkodnak nyilvánulni. Kicsiny hely a szív, kicsiny a nagy érzésnek. Mélyen rejtőzik ez benne, de aztán szétárad, elönti rejtekhelyét, kifelé tör, ki a világba, és ujjongással hirdetve örömet, csendes megadással fájdalmat, együttérzést keres mások szívében. Megosztott öröm kettős öröm, megosztott fájdalom fél fájdalom. A szerelmében csalódott leány dalban panaszolja el, hogy amilyen felleg borult az erdőre, olyan borult az ő lelkére is. Sírnak a fák, amerre jár, hullanak a levelek gyönge ágaikról. Kéri is őket, hulljanak, hulljanak sűrűn az útjára, hogy ne tudja az a hűtlen, merre ment galambja. Messze tájon, rónaságon, vadvirágos réten szeretne megnyugodni, megpihenni, hulló orgonavirágok temessék el : ez a kívánsága. Ha majd keresi az a legény, az a csalfa, szellő szaván daloljanak vígan, daloljanak, s ne mondják, ki nyugszik a sírban. A juhász vígan énekli, milyen jól megy dolga. A nyájat egyik dombról a másikra terelgeti, közben furulyáját fújja. Hej, de szeretné is azt az urat látni, aki vele versenyt merne furulyálni ! Apja is juhász volt, ő is az, az is marad. Eb cseréljen cserényt palotával, életet köszvényes nagy úrral ! Ha kész délben a bográcsos ebéd, körül ülik és ugy jóllaknak fordított kásával, mint a goróf husz-harminc tállal. Bizony, ha mégegyszer újra születhetne, akkor is csak juhászbojtárnak szegődne. A betyár büszkén vallja, hogy Isten teremtette a betyárokat a gazdagok réméül; ha nem találkozna betyárgyerek, a gazdag ember sohasem imádkozna. Szabad az élete, szabad pusztákon