Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1912

I

LAHNER GÉZA. I 1881—1913

. I Az isteni gondviselés meglátogatta ezen évben intézetünket, elszólította az élők sorából az örökkévalóságba fiatal kartársunkat, Lahner Gézát. Fiatal, még csak 32 éves volt, midőn itt hagyta ezt a világot. Tuberkulózis ölte meg. Midőn gyorsan gyöngült az ereje, a jövővel foglalkozó lelkében megjelent a gondolat, hogy hátha eljön az a nagy óra; és bár nem rég áldozott együtt az ifjúsággal, mégis papot hivatott, hogy elkészüljön a legfőbb útra is, hogy készületlenül ne lepje meg a halál. És ez nagyon jó volt. Márc. 1.-én d. u. még tengeri levegőről, tavaszi napsugárról beszélt reménnyel tele szívvel, —. és másnap hajnalban egy erős köhögési roham elvitte oda, hol örökös a tavaszi napsugár és halhatatlan az élet. 1908. szept. 1-től működött intézetünknél mint okleveles rajztanár. Tehetséges egyén volt. Kitűnő formaérzéke meg tudta találni az egyénekben, tárgyakban, helyzetekben és eseményekben a jellegzetest és megragadón tudta vonásokkal megörökíteni. Két alkalommal is rendezett kiállítást ezen rövid idő alatt is a saját műveiből. Jó kartárs volt. Sima, türelmes, csendes modora kedveltté, derült humora pedig kedvessé tette társaságát. Tanítványai szerették és ragaszkodtak hozzá. Míg egészséges volt, a lelkében élő művészi ambíciókat, önalkotási vágyat bele vitte tanítványai lelkébe, kik igen szépen tudtak fiatalos tervezgetéseket rajzolni. Ha ez a lappangó és egyszer csak gyorsan kitörő betegség nem fosztotta volna meg őt először a hangjától, azután az erejétől, végre az életétől, akkor sok ügyes rajzoló ifjú generációt adott volna még a hazának.