Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1912

— 4 —De nemcsak mi kartársai és tanítványai gyászoljuk, hanem egy árva kis család is siratja benne az elvesztett atyát. Fiatal özvegyet és 2 kis gyermeket hagyott itt 4 éves házas élet után, kik kenyérkereső, nevelő, vigasztaló és segítőtárs nélkül maradtak. Még nyugdíjat sem hagyhatott rájuk hátra kevés szolgálati ideje miatt. Ezt a csapást enyhíti azonban náluk az intézet kegyurának, a pannonhalmi főapátnak, bőkezű évi kegydíja. Bánatos szívvel kisértük utolsó útjára, letettük koporsójára tiszteletünk, nagyrabecsülésünk, bánatunk jeléül mi kartársai és tanítványai koszorúinkat. Hogy a társadalomban is meg tudta nyerni embertársai lelkét, igazolta az a tény, hogy a családi és rokoni koszorúk mellett ott láttuk barátainak külön koszorúját. Nagyszámú gyászoló sereg kisérte sírjához, hol az ifjúság gyászdalokban rótta le háláját. Mi megnyugszunk a szent Isten akaratában. Lelkünkben megőrizzük emlékét; neki örök békét, boldogságot könyörgünk a végtelen Istentől; árván maradt családjának pedig az isteni gondviselés szerető vigaszát és támaszát kérjük.