Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1912

— 22 —Első tekintettel fél, mint a nyúl, ha az ellenség már közelében dúl-fúl és hull a csatában a sok derék labanc. Szeretne inkább az ellenséggel kezet fogni, mikor a gyenerális harcba vezeti. Csak később jön meg a bátorság: De ha kettőt-hármat borban jót köppentünk, Ámbár egyelsőben igen megdöbbentünk : De Bacchus zsírjával hogyha gégét kentünk — Ellenség köziben bátorsággal mentünk. A szív csak egy-két ital bortól leszen bátor, hasonlóképen musttal is vitézednek a félelmes szívek, azért csak a boritalt keressék az hív labancok, akkor nincs mit félniök a száguldozó kurucoktul. Mindezek után méltán kiálthat föl nemes önérzettel vitéz labanc hadnagy úr Szegszárdy: Mi lehet szebb virtus, mint az szép bátorság! (Vé. 11. 115 — 117.) Nem csoda, ha ezt tudva a kuruc vitéz még kedvesét is arra biztatja : Ne szeresd, galambom, A német hadnagyot ; Bugyogója vagyon, Mennykő csapja agyon ! ^Ngy. I. 245.) Hogy milyen álnok nép a német, mutatja a szegény páter Márton esete is. Elindult Bécsbe, ahol még sohasem volt, lóhalálában sietett, hogy mielőbb végezzen hivatalos dolgával. Nem is gondolta, hogy ilyen nagy keserőség, váratlan keserves inség szálljon szegény fejére. Keservesen panaszolja : Alig jutottam bé Bécsbe, hát ott terem egy német, Ki fegyverben, nagy kevélyen szállásomra belépett. Csak azt mondja: kum her mindjárt! O el is ment vele, hitt néki, hogy nem vall ezzel kárt, s imé rabságba esett. Rábízták egy haragos, parókás németre, aki annál inkább morgolódott, mennél szebben szólott hozzá szegény páter Márton. Nem engedett az sem irást, sem izenetet, sem beszédet : Könyörögtem a németnek: hallja meg beszédemet; De egy vastag: holts maulMal letorkola engemet. Három lakat alá tették, magát rekesztették. Estefelé szolgálók hozának neki ételt-italt, de nem engedték ama hatalmasok őket sem be a börtönbe, csak