Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1912

— 23 —.... ajtón ált kiáltnak : essen ! Szegény páter végső elkeseredésében a lányokat kéri közbenjárókul : Feleltem én: nem kell fressen, Aber Jungfrau, — aber Jungfrau Sag' den Grafen: pitt fir une! Persze kinevették a szolgálók, megállapítván egymás közt, hogy: der nix tájts ! Egyébként sem hagyták nyugodni, verték az ablakát, bilincseket zörgettek ajtaja előtt. Valahány napra csak fölvirradt, annyi rossz hírt hallott, hogy keserű bánatában imádkozni sem tudott, csak annyit: Kérlek azért szent Úr Isten, ebbül a nagy fogságbul Vigy ki, haza Szentmártonba ily nagy nyomoruságbul ! Fogadom : Németországban Sem pedig Bécs városában Soha többet bé nem jövök — Otthon, helyemen ülök ! (Vé. I. 306-309.) Nemcsak a német, a többi nemzetiség sem kedves a magyarnak. A rác, a horvát ép oly gyűlöletes .előtte, mint a német. Együtt jár a labanccal, a sárvári berekben, a kölesdi harcon, sok más helyen együtt támadták a magyart. De tőle sem kell félni. Csak szája nagy a fekete csizmás horvátnak, kalabérja rossz, rozsdás, szablyája életlen. Együtt van kovártélyon hosszúnyakú, kurtafarkú, görcsös paripájával, sokszor száznak sincs közöttük egy pipa dohánya (A. II. 91.). A tótokkal jó barátságban él a kuruc, soraiban sok harcol közülük. De azért néha kissé mégis megtréfálja az atyafiakat. Tréfás gúnnyal mondja : Tót okosabb sokkal az magyarnál : Mert mindenben ő új szokást talál; Az kását főzi vöröshajmával, Meri marokkal, kanál nélkül az torkában. Jobb szereti a komlót, mint a szőlőt, kökényt jobban a fügénél. Nem gondolnak sokat a ceremóniával, csak leülnek, asztalra ha hoznak ételt. Az ételben sem válogatós : Tót nem finnyás, mindenben belékap, Szőrös máléban nagyokat harap, Hajdinára hogyha ő akadhat: Addig eszik, míg egyet nem rúghat.