Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1912

— 20 —vallja: ne hirtelenkedjenek, bizonyos válaszért még egy postát küldjenek; talán mégis jót akar a császár, talán szeretetet kezd érezni népünk iránt. A többi kuruc vezér voksa nem ily tétovázó. Kechár Menyhért vizsgálja régi históriánkat, és mit lát?Első Ferdinándtól Leopoldig mindig csak hitegette országunkat a német. Harsányi György úr csak a közeimultra gondol, mennyit üldözték, fogták, arrestálták urainkat, miként árulókat: Nem hiszek én azért az ördög fiának Hiti csavarító kutya labancának; Mi haszon, ám higgyünk császár szavainak, Ezen a hazugság nyelvén szolgáinak ! így nyilatkozik Petneházi Dávid, Szűcs János, Ispán Ferenc, Wesselényi Pál. Ide céloz Szepesi Pál voksa is, aki egyenest azzal gyanúsítja a németet, hogy most fortéllyal akarja azt keresztülvinni, amit addig karddal nem tudott elérni. Elhihetjük ezt a labancról, mert: Nincsen a németben barátság s igazság, Nincs igaz szeretet és állhatatosság; Minden barátsága csak merő álnokság, Hiti s parolája: hanyagság s csalárdság. (A. I. 89—105.) Közrendbéli társát, jó Tyúkody pajtását is csak a némettől óvja az énekes kuruc. — A nagyuraknak mézes szókat hint a német, és hozzá bódulnak sokan. Ez istentelen népség nékünk annyi kárt tett már, hozzá képest, hogy mit sem tett török, sem tatár. Hej, nem keresztény az, aki pogány, rosszabb pedig még ennél is a labanc, valahány! Mindent igér, de csak szorultában. Ha szabadjára van, semmit be nem vált. Ne is bízz hát többet a németnek, ebhitünek fogadásában, mint az ebnek ugatásában ! Vesztére esküdt nemzetünknek, de hiszen ráfordítja még az Isten ő fejükre ezt a sok álnokságot! Csak azt nézzük, hol a labanc, csak azt vágjuk nagy búsultunkban. Üljünk tort a német vesztére, virradatra német testből rakunk garmadát. Te derék legény, Tyúkody pajtás, tölts bort, és rajta! Bort kupámba, bort! embert a gátra! Tyúkody pajtás, induljunk rája ! Verjük által az labancot az másvilágra, Úgy ad Isten békességet édes hazánkra. (A, I. 33.)