Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1912

— 19 —Hej, sok bajt, szenvedést okozott a labanc szegény hazánknak! Nem csoda hát, hogy akitől jót kért a kuruc a magyarra, Isten átkát kéri a németre. Hamis nép nagyon a német, nem jó neki hinni, fülig van álnoksággal. Szép szót, Ígéretet ád bőségesen. Ha kell, akár nagy, pöcsétes levelet is. Csak legyen, aki megtartsa, mert neki kisebb gondja is nagyobb annál. Azért figyelmezteti társait a kuruc vitéz előre: Ne higgy, magyar, a németnek, Akármivel hitegetnek! Mert ha ád is nagy levelet, Mint a kerek köpönyeged, S pecsétet üt olyat rája, Mint a holdnak karimája: Nincsen abban semmi virtus, Verje meg a Jézus Krisztus ! (A. II. 114.) Thököly uram, vitézlő generális, azonmód ekép vélekedik. Összehívta haditanácsát, megszólítá vitéz kapitányit, hadnagyit, vajdáit, szablyával övezett katona-barátit. Tudomására adja jót-gonoszt egyaránt szenvedő társainak, hogy a német császár hűségre hívja őket. Kegyelmet küld fegyvereikre, mindennek kész jószágát visszaadni, kész régi hazánkat helybenállítani, országgyűlést is szolgáltat, de kivánja: Ecseden és Szatmárt, Kassán és Patakon, sok más helyt még német generál maradjon, a végekre német had oszoljon, de ezt is csak azért, hogy a töröknek hazánkra több ótalmazója legyen. Veszedelmes vásár volna ez ! Ki is mondja véleményét a főgenerális: Engem ajánlással német nem szelídít, Lépes beszédivel horogra nem kerít; Szenvedtem, szenvedek tovább is közjóért, Véletek, vitézek, harcolok hazámért! Hej, fölzendülének erre mind az seregek! Miként égszakadás, rettentő szélzugás zavar hegyet-völgyet, a kuruc tábor is nem vár semmi rendet, minden kiált: fegyvert, fegyvert! Fegyverrel kell bosszút állni ! Hittel csalattattunk, nem hiszünk többé, fegyver tegyen köztünk igazságot! — Csak alig-alig tudja főgene- * rális Thököly lecsendesíteni a népet. Utána véleményt kér tisztjeitől. Bizony majdnem maga marad Kende Gábor uram, aki ja2*