Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1912

— 12 síinket, hisz a magyar szív csak neked áldoz, örökre hív hozzád, mi egyedül csak neked élünk és halunk, te hiveid maradunk: Óh Mária, Krisztus anyja ! Esedezz híveidért, A te magyar népedért, Mária ! (Vé. I. 325-327.) * Isten támogatásában bízik a kuruc, de azt is tudja, ha ő maga nem tesz semmit, hiábavaló a sok kérés, kárba vész a reménység. Harcolni, küzdeni kell, aprítani a labancot, másvilágra küldjük javarészét, kiverjük az országból a többit ! —ímhol a sok bestia kardot vont ellenünk, mi sem maradhatunk tétlen. Szégyen lenne a világ előtt hazánk pusztulása, azért fegyvert kell fogni és bátor szivet szerezni annak, aki hazájáért kész harcot próbálni. Elet és halál közt keresi szerencséjét a harcos, kard, sűrű lövés közt is nem szabad félnie (Vé. I. 182.). Nem is szánja életét hazájáért az igazi kuruc, megteszi kötelességét minden egyes ember, kezdve a vezérektől le egész az utolsó közvitézig. A vezérek dicséretétől zeng az ország. — Hires generális az öreg Vak Bottyán, sok derék kapitány is van vele. És ő ezekkel — — — — nagy-sok harcot nyere: Németség mindenütt futásnak erede, Avagy mind halomban rakattaték teste, Kiket lecsapdosott kurucok fegyvere. Sok erős várakat megvevének a magyarok: Simontornyát, Pápát, Pécset Siklóssal egyetemben, Tatát és Kapuvárt. Feljőve azután Rába mellékire a félszemű hős, országunk-prédáló rácokat ott veré, sőt Bécsnek alját is ő mind felnyargalá. Ládd német, ládd-é rác, így kellett lakolnotok! így ver meg az Isten sok gonoszságodért, pernahajder, huzó-vonó ördögfia, gyilkos haramia! El is elcsellegtek a kevély németek, hires rácok által a Dráván, Bottyán apánk pedig Rusztnak városában nagy vígságban Ion az sok főtisztekkel. Vígan iszik vala jó ruszti borában, virágos kupából éltetve Rákóczit, mi édes urunkat, kivánva : Dicsértessél tőlünk magyarok Istene ! Ki megsegítetted szegény nemzetünket,