Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1912

— 13 —Rabságban nem hagyád mi árva fejünket, Kemény vas igátúl megmentél bennünket. (A. II. 105-107.) De Bezerédy sem utolsó ember, a hires-vitéz kapitány, ki a kardját német hússal eteti. Sárvár alatt állt nagy csatát a némettel, ráccal. Sűrű berek van ott a Csere mentén. Sok levele van a sűrű bereknek, de még annál is több lompos labanc bújt bele. Bezerédy rettenetes kardját villogtatva fúvatja az trombitát, odacsap az erdőhöz, hátat ád. A bolond rác elhivé magát, rendetlenül csak ugy árad a berekből kifelé, utána a német is. Hej, akkor Bezerédy hires serény kapitány közzékapja őket, vágja-rontja szaporán, sarabolja-darabolja magyarán A Rábában vértől híznak a halak, vadmadarak lakodalmat laknak a parragon, dicsérgetik Bezerédyt és vezértársát, Balogot. Kél a szél, a fákat vígan legyinti : Kurucokat az jó Isten segíti, Országunkat még egyszer megépíti, Német ebtül valahára megmenti. (A. II. 184-187.) És Nagy Bercsényi Miklós, nemzetünk oszlopa! A szabadságkereső vitéz magyarokat ő vezérelte egybe. Mikor őt követtük, sok diadalmakat nyertünk ellenségeinken. Ricsán generállal eljárattuk a táncát, Storumberket bévittük Nyitrában, sok-sok ragadománt hoztunk mind Újvárban. Közben pihenőre szálltunk, vitéz sok katonák, Vág vize két partján. Lovaink pihennek, hogy erőt nyerjenek, és mi Nagy Bercsényi Miklós szavára újra halomba vághassuk az álnok' németet, kóborló rácot, dánust, horvátot, bőv Magyarországot amiért rabolják, égetik, pusztítják. Magunk vitézsége, Isten segítsége : és biztos a diadal : Németnek, magyarok, soha ne higgyetek! Csak jól forgódjatok, csak emberkedjetek. Segítsed, Úr-Isten, az te hív népedet; Szegény kurucoknak adj győzedelmeket! (A. II. 206—207.) Béri Balogh Ádám süvege török bársony, gyöngyéletét most éli, menjen vele, aki vitéz! Fakó lova, a Murza megúszta Lajta vizét, nyargalta Bécsnek alját. A kuruc vitézek felpörkölték a császárváros külső részét, megfuttatták, le-lecsapták a császár kato-