Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1906

— 29 — delein tehát egyre változtatta helyét, inkább a jelentéktelenebb váraiba vonult vissza, mert ott legkevésbbé volt kitéve a rakoncátlan helyőrség durvaságainak, melynek egyik, nem épen harmadrangú megbízatása az is volt : kémkedni Rákóczi körül, mikor lesz a most még békés főúrból rebellis magyar. Az ifjú pár családi életében elég korán jelentkeztek a nyugtalanító félreértésekkel telített borús fellegek. A fiatal alig 16 éves asszonyka egy vén udvarhölgy alaptalan besugásai miatt féltékenykedni kezdett ártatlan férjére, kit nejének szemrehányó vádjai annyira bántottak, hogy néha néha életét is megunva, tüskén bokron eszeveszetten nyargalászva veszélyeztette életét. De a nyári fergeteg hamarosan elült, és az ifjú pár egymást csak jobban megszerette, még boldogabb lett. Ez a boldogság a házasfelek kölcsönös szeretete még Őszintébbé lett, midőn megszületett az első fiuk 1696. május 28-án. A boldog apa, hogy megyőzze a bécsi udvart alapnélküli gyanakvásáról, Lipótot kérte fel keresztapának, a kiről azután és dédatyjáról a kis ujdonszülöttet, Lipót Györgynek nevezték el. Ifjú szereimlikuek első virága azonban korán hervadt el; a beteges fiu alig négy éves korában Lőcsén „elaszva — írja a búsongó apa — lassan észrevétlenül ellobbant mint az elfogyó gyertyaszál." A következő évek itthon a családi tűzhely körül teltek el, megtarkázva mély fájdalommal, mellyel a hűséges férj betegeskedő nejét körülvette. Lassanként beletanult a gazdalkodásba, szívesen vadászgatott hatalmas erdőségeiben csak úgy egyedül, mert a szomszéd főurak, majd a nép is tartózkodni kezdett tőle idegen műveltsége, viselete miatt. 1697 elején Bécsben járva egyik leghőbb vágya teljesült: Lipót ő neki is megadta a „római szent birodalmi fejedelem" cimét, amit különben már I. Rákóczi György megszerzett 1645-ben utódai számára is, de az udvar ezt vitássá tette.