Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1906

- 26 finomságot, hajlékonyságot szerezni, mint a minőt a mágná sok szalonjaiba belépőktől akkor is elvártak De nem érezte ennek a fogyatékosságának hiányát semneuhausi, sem prágai magányában, mert egész lelkét kitöltötte az a szent magány, mely a két kolostor ivein elterült ; szivének volt valami ábrándszerű vágya, midőn a jezsuita atyák halavány orcáin a megelégedés, a szeretet, a szelídség nyájas vonásait szemlélte, vágyott, hogy ő is jezsuita lesz. Ezt a kívánságot nem a jezsuiták préselték bele, ahogy azt sokan állítják életrajz-irói közül, hanem az önkényt, észrevétlenül lopózott lelkébe; mert hiszen maga irja vallomásaiban, hogy ép a jezsuiták voltak azok, a kik ezen szándékáról lebeszélték figyelmeztetne azon küldetésre, amely hazájában rá várakozik. íme szavai: „Bizom uram, hogy vétkemül nem tulajdonítod nekem azt, hogy azon vágyamat, melyet egy időben éreztem a jezsuita rendbe való belépésre, nem követtem. Mert te tudod, közőliik voltak ép azok, akik az irántam táplált őszinte jóindulatnál fogva arról győztek meg, hogy az nem az én hivatásom és nem Te tőled származik ; meghajoltam sokféle okaik ellőtt és nemsokára eltűnt szivemből az a szándék s nem is éreztem miatta soha bánatot." Aspremonték környezetében ismerte meg Rákóczi, mi a világi főúri élet. A mindennapi mulatozás, kártyázás, melytől természete kezdetben visszaborzadt, lassankint örömet szereztek a romlatlan ifjúnak ; később már éjjeleket töltött el ilyen léha társaságban. Sógora, mindig mint szemefényére ugy ügyelt rá, és fiatal sógorának anyagi és szellemi boldogságát lelkiismeretesen szivén viselte. Feltárta előtte jövendő helyzetét és sürgette, hogy határozza el magát a nősülésre. Rákóczi engedett, és eljegyezte magának Magdolna, hessen-darmstadti hercegnőt. Mielőtt boldog aráját az oltárhoz vezette volna, akkori szokás szerint Lipót elé terjesztette komoly elhatározását. Az udvar épen nem örült annak hogy ezen házasság utján