Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1906

- 20 török fegyverek most már hazánkban többé nem diadalmasok, sőt egymásután vereséget szenvednek ; elhatározta, hogy Konstantinápolyba megy és igazolja magát és ha a kétséget nem tudnák szavai eloszlatni, ott hagyja mostohafiát becsületessége, hűsége zálogául. Es a jó Zrinyi Ilona szive, aki férjét oly igazán szerette, akinek ellent sohasem mondott, egy pillanatra megvonta szive melegét gyermekétől, beleegyezett, hogy fia a portára menjen. A szolgák már megkapták az utasítást, már ki volt tűzve az indulás napja; a kis Kákóczit már hónapokkal előbb gyakorolták a lovaglásban, midőn a válás perce is elérkezett. Ekkor azonban az anyai szív nem tagadta meg magát; Zrinyi Ilona hangos zokogás közt ölelte keblére féltett kincsét és tiltakozott elkobzása ellen. És ki tudja, mi lett volna a török fővárosban a későbbi szabadsághőssel, a kis Rákóczival, mert Thököly bizony rosszul járt; a bizalmatlanság iránta oly nagyra nőtt, hogy a nagyváradi basa békót veret a kuruc-király lábaira, amit két és fél évig kellett hordania. Csak az anya, az ő kiolthatatlan szeretete és az árvák Atyja virrasztott tehát igazán az árva kis fiún. És mily gyengéd, mily fáradhatatlan volt az anyai szereteti Mennyire eszménye lehetne a magyar nőknek, a magyar anyáknak Zrinyi Ilona

1 „Anyai szigorúsággal szeretett az anyám, — írja a hálás fiú — ki minden illetlen tettemre ügyelt és alig öt éves koromban elkülönített engem a női szobától és felmentett a nők gondozása alól . . . . kegyes és jámbor szolgálód Uram, anyai kötelességtől vezetve gyermekeit mind maga szoptatta, a megszoptatottakat pedig ágyában oldala mellé fektette." Ez a gondos és művelt anya, akiről fia azt irja, hogy mind okosság, mind hősesség tekintetében nemének rendes szellemi tehetségét felül haladta, korán ráfogta fiát a tanulásra is; Badinyi János lett a tanítója, Körösi György a kamarása. Nevelői csak örömüket találhatták tanítvá-