Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904

— 49 — sorokat;') igazában mégis az erkölcsi jelleg elemeit, a tudatosságot és^ amennyiben nála szóba jöhet, akarati tevékenységet is belekeveri;*) az erkölcsösség fogalmának meghatározása pedig elsősorban az erkölcsi alapelv az erkölcsi zsinórmérték m -ghatározásával foglalkozik,

3) habár az erkölcsi jelleg tényezőit itt is szóba hozza. A fogalmaknak ez a zavarossága okozza, hogy Herbart nem ad igazi és világos feleletet arra a kérdésre: minő viszony van a természettől letett anyag és a jellem közt? Legközelebb úgy tetszik, hogy az „objectiv jellemet-' veszi a velünkszületett rátermettség, az egyéniség és rátermettség értelmében. „Az embernek sokszor szinte két lelke van. Megfigyeli magát, szivesen értené, vezetné magát. De mára megfigyelés előtt, elmerülten a dolgokban és külsőségekben, van akarata és néha igen határozott jellemvonásai." Ez a tárgyi jellem. Ily értelemben azután az alanyi jellem nem más, mint a személyiség érvényesülése, a szabad elhatározás és íudatosság megnyilatkozása — a tárgyi jellem ellen vagy mellett. A két jellem mindegyikének jellegétől és erejétől, jellegüknek és erejöknek egymáshoz való viszonyától függ az eredmény. A mi mindegyikben jó vagy rossz, bizonnyára erősödést, maradandó jelleget szülHa ellenkezés van köztük, fttól függ minden, hogy melyik f>rősebb. Egyforma erő esetén, ha ellenkezés van köztük, csak jellemtelenség származhatik. Mit tegyen a nevelés? Azon ép oly közönséges, mint természetes jelenségből okuljon, hogy az emberek előbb-utóbb megalkotják, megtalálják a hajlamaiknak megfelelő maxi mákat, fordítson tehát nagy gondot a jellem tárgyi részére, s ha benne előbb rendet teremtett, egy jó erkölcstan szabályozó erejétől sikert várhat.*) A mi így elég világos, azt némileg homályba borítja, összekuszálja és megrontja „az akarat emlékezetéről" szóló fejtegetés. Mi ez? Rátermettség erős jellemre ; állandó akaratirány, mely minden alkalommal magától könnyen megnyilatkozik, a jellem tárgyi részének veleje, alapja. Nincs meg minden emberben, s az ilyenek csak nagy nehezen tehetnek jellemre szert; nevezetesen gyermekeknél ritka, azért van annyi dolga a fegyelmezésnek,

5) Herbart itt ahelyett, hog;y az emberi valóság körébe nyúlna le, hogy benne a tárgyi jellemnek, a velünkszületett rátermettségnek és egyéniségnek állandó és változhatatlan elemeit fölkutassa, az eszes emberi természetnek egy jelenségéhez kap, és ezt a nem állandót, a csak ritkán és nem okvetetlenül meglevőt, a jellem szilárdságának, állandóságának és következetességének előfóltételévé teszi. Evvel szemben a tárgyi jellemet tartalmasabbnak ismerjük. Velejét, alapját állandó akaratirányok teszik, amelyek minden emberben, minden gyermekben is megvannak, az eszes emberi természetben magában és a mindenséghez való viszonyában határozódnak, amelyek, mivel mindig megvannak és lényegükben sohasem változnak, biztos előfóltételét teszik a jellem szilárdságának Tökéletesebbek és kevésbé tökéletesek, vagy ha úgy tetszik, ') I. m. III. B. 2. lap. 2) I. m. III. B. 1. lap. s) I. m. III. B. 2. lap. II. és 3. lap. I—II. *) 1. m. III. B. 1. lap. I. s) I. m. III. B. 1. lap. II. 6