Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904

— 30 — és egyetemes érvényű tényekkel és elvekkel. A jónak és rossznak meg­különböztetése általában pl. különbség nélkül az összes népeknél föltalál­ható; ezenkívül nem csekély számmal már a részletekbe is menő alap­elvek, pl. a hazaárulást, a szülők alávaló bántalmazását stb. mindenütt rossznak, a tisztaságot, a gyermeki szeretetet, a hálát stb. mindenütt jónak tartják. Ez az általános, mindenütt és mindenkor mutatkozó jelen­ség általános, mindenütt szereplő okra, ÍZ erkölcsiségnek egyetemes ér­vényű zsinórmértékére utal.') Az erkölcsbölcselők legnagyobb része különben vallja, hogy ily egyetemes érvényű elv tényleg létezik. Ámde a meghatározásában igen nagy eltérések mutatkoznak. Mindazonáltal az összes eltérő felfogásokat két csoportba foglalhatni össze. Vannak, akik az emberi természeten kívül fekvő külső zsinórmértéket állítanak föl. Ezek ezt vagy azt a csele­kedetet erkölcsileg jónak azért mondják, mert meghatározott eredményt, kívánatos hatást szül, vagy mert hasznos valamely célnak elérésére. Valamennyit többé-kevésbé az utilitárizmus elve jellemzi. Ide tartozik az eudaimonizmus, amely az erkölcsi cselekvés legfőbb elveül vagy az alanyi érdeket előtérbe tolva, az egyéni jólét biztosítását tekinti s ez eset­ben egoisztikus eudaimonizmus, hedonizmus, magán utilitárizmus neveken szerepel, vagy pedig a tárgyi érdekre helyezve súlyt, a társaság jólété­nek biztosítását veszi célba s akkor társas utilitárizmus, társas eudai­monizmus, altruizmus néven ismeretes. Ide tartozik még az u. n. evo­luconizmus, amely az emberi társaság fejlődését, közművelődését tekinti az erkölcsi cselekvés zsinórmértékéül. A másik csoport belső, magából az emberi természetből vett zsinórmértéket állapít meg és a cselekedetnek a cselekvőhöz való viszonyából határozza meg az erkölcsi jóságot vagy rosszaságot. Az erkölcsiség alanyi vagy tárgyi jellege szerint egyesek a tárgyi érdek elhanyagolásával belső, alanyi zsinórmértékhez : az alanyi megismerésnek valamiféle alakjához mérik az erkölcsi cselekedeteket, igy a raconalizmus és szenzualizmus, az ész- és érzelem-erkölcs hívei. Az ész­erkölcsnek főképviselője Kant. Az érzelem-erkölcs megint többféle : az trkölcsi érzéknek vagy a rokonszenvnek és részvétnek vagy az erkölcsi ízlésnek alapelve szerint. Mások a belső alanyi zsinórmértéket az emberi természet tárgyi vonatkozásaival egészítik ki. így a stoicizmus, amelynek a .,természetszerű élet"-ben kifejeződő alapelve leginkább csak azért esik kifogás alá, mivel az emberi természet egyoldalúan, érzéki tulajdonságai nélkül veszi ; továbbá a Leibniz- és Wolf-féle perfectionizmus, amely a cselekvő embernek tökéletesedését tekinti legfőbb elvnek. 2) A két felfogásnak, a külső és belső morálprincipium két álláspont­jának, kiegyenlítésére tesz kísérletet Pauer Imre „Az ethikai determinis­mus" című művében. 0 az önzetlenségben látja cselekedeteink er­kölcsi értékének legbiztosabb mértékét. Ez az álláspont a Schopenhauer elméletének tökéletesítése, aki erkölcstanának legfőbb elveül a „részvét" ') A morálpozitivizmus ismertetését s cáfolatát 1. Cathrein i. m. I. 129-143. 1. 2) Mindezeknek behatóbb ismertetését és cáfolatát 1. Cathrein i. m. I. 147—215. 1. V. ö. Pauer I., Az ethikai determinismus elmélete. 77—104. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents