Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904
— 29 — élj és cselekedjél úgy, hogy életed és cselekedeteid az eszes emberi természetnek magának és azon viszonynak, amelyben a mindenséghez és nevezetesen az Úristenhez áll, megfeleljenek. Ezen elvnek alanyi mozzanata az eszes emberi természetnek érvényesülése — egészen, testestül-lelkestül, érzéki, társas, ideális és vallási szükségleteivel és képességeivel, de mindig az elmének vezetése alatt ; tárgyi mozzanata a mindenséghez : a földhöz, társasághoz, a tudomány és művészi alkotás tárgyaihoz és mindezek fölött az Úristenhez való kötöttsége, viszonya, amely viszony az eszes emberi természetet állandóan ellenőrzi és kiigazítja és az erkölcsi világrendnek megvalósulását eszközli. Midőn tehát sokoldalú szeretetre és ügyességre neveljük a tanulót és a hivatás szeretetét ápoljuk benne, tartsuk mindig szem előtt, hogy evégre nem akármilyen cselekedet, hanem csakis azon tudatos és szabadakaratú cselekvés alkalmas, amely az eszes emberi természet magának és a mindenséghez való viszonyának megfelel. Ily cselekedetek erkölcsileg jók és gyarapítják a szeretetet, jóvá teszik a növendéket és a »tiszta erkölcs« javára és az Isten dicsőségére szolgálnak : amelyek pedig e zsinórmértéktől eltérnek, erkölcsileg rosszak, megzavarják a szeretet rendjét és összhangját, rosszá és szerencsétlenné teszi az ifjú, embert, megdöntik és rabigába sülyesztik a nemzeteket és Istennek visszatetszenek. Nevelötisztünket akkor értük el. ha növendékünkben készséget fejlesztettünk, hogy mindig az erkölcsiség legfőbb zsinórmértéke szerint cselekedjék. Valamely cselekedet erkölcsi jellege attól függ, vájjon az erkölcsi szabályra figyelő észből és a szabad akaratból származik-e, vagy sem. Az állat ténykedései épen ezért nem erkölcsi cselekedetek, és az ember életében is akad akárhány ténykedés, amely az erkölcsiség színvonala alatt áll. A tudatos és szabadakaratú cselekedet erkölcsi jósága vagy rosszasága pedig az erkölcsi zsinór mértékkel való megegyezéstől függ. Itt mindenekelőtt az a kérdés merül föl, létezik-e egyáltalán egy egyetemes érvényű zsinórmérték? A moralpozitivizmus hívei tagadásba veszik. Szerintök természettől nincs különbség jó és rossz között, hanem e különbség önkéntes megállapítás dolga. E felfogás téves; mert az embereknek erkölcsi dolgokban való nagy véleménykülönbsége, a melyre a inoralskepticizmus hivatkozik, csak részben létezik. A vélemények nagy különbségében találkozunk állandó