Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904

— 16 — 5. Az erkölcsi nevelésnek természetünk e romlottságával okvetetlenül számolnia kell. A bűnnek távoznia kell az emberből, mielőtt az erkölcs magvait Delevetjük ; a kívánságot és rendetlen hajlamot szabályozni szükséges és az erkölcs javára lekötni; az arcverejtékes munkához, a bajokkal való küzdelemre szoktatni kell a növendéket. »Aki növendékét meg akarja jól nevelni, azon alapelvből induljon ki, hogy az erkölcsi nevelés semmi más, mint védő és támadó háború minden gonosszal szemben és minden jóért, támadó hadviselés a rossznak csirája ellen és mindaz ellen, a mi kifejlődését elősegíti, védő hadviselés a jónak magváért és mindenért, ami kifejlődésének kedvez.«

1) 2. §. A növendék és az erkölcsi nevelés feladata. Ismerjük immár az erkölcsi nevelés alapját a növendékekben, lássuk most az erkölcsi nevelés feladatához való viszonyulását. 1. Az ember akarata lényege szerint jó, mert mint szabad akarat, megfelel az eszes emberi természetnek és természeténél fogva a jóra irányul, vagyis azon javakra, amelyek az eszes természetnek megfelelnek, amelyek pedig nem felelnek meg neki, azokat el iparkodik kerülni, más szóval a rossztól természeténél fogva irtózik. Az akaratnak ez a jósága már gyermekkorban mutatkozik — kőzvetetlen szeretet alakjában, amellyel a mindenséghez simul és vele egyesül, illetőleg tőle, amennyiben ellenkezés van köztük, tartózkodik. Gyönge még e korban ez az akarati működés s jósokáig ösztönszerűen, czélszerü tudattalan mozgalmassággal nyilatkozó ; mert elme nélkül az akarat vak, az ész pedig e korban még fejletlen ; a szenvedélyek jó és rossz irányban erősen hajtják ; természeti és társadalmi környezete befolyásolja. Mindazonáltal ily befolyások dacára is, vagy inkább e befolyások s a közvetlen szeretet folytán egyre erősödik és gyarapodik az akarat, szabaddá lesz és az erkölcsi cselekvésre készségeket szerez, egy szóval tökéletesedik, habár sokszor rosszirányú készségeket öltve meg is fogyatkozik : legtöbbnyire olyan lesz, amilyen a növendék egyént rátermettsége, a természeti és ') Sailer, Über Erziehung für Erzieher. Samml. d. bedeut. pädag. Schriften 22. B. 169—170. S.