Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904

- 17 társadalmi, ideális és vallási környezete, amely nem egészen rossz, de nem kifogástalan jó. E korban tehát a gyermek közvetetlen szeretetének célszerű erősítésével érhetünk el legtöbbet. Eszét a nevelő vezető tekintélye pótolja : vallási, ideális, társadalmi és természeti környezetét alakítsuk kedvezően ; veleszületett rátermettségét helyes irányú szoktatással szabályozzuk és irányítsuk : hadd legyen könnyű neki a javakra irányuló szükségleteinek kielégítése s képességeinek kifejlesztése ; legyen könnyű neki, amire természettől indul, a jónak választása és szeretete; tanuljon meg akarata szabványai szerint cselekedni, a természeti és társadalmi környezeten, a testen, képzeleten és az érzéki törekvésen uralkodni. A közvetlen ösztönszerű szeretetnek lélektani alapja az a már Aristotelestől megállapított tanítás, hogy törekvésünknek végső célja és valódi tárgya a jó, mert még az esetben is, midőn a rosszat elkerüljük, közvetve a jó az a cél, amelyre törekvésünk voltaképen irányul: továbbá, hogy szükségképen akarjuk boldogságunkat, szintúgy a jót általában, a legfőbb jót és a boldogságunk elérésére okvetetlenül szükséges eszközöket, egyszóval mindazt, ami szükségleteink kielégítésére és képességeink kifejlesztésére okvetetlenül szükséges.

1) Ez a közvetetlen szeretet ethikailag is igazolható; teljes összhangzásban áll ugyanis az eszes emberi természet moralprincipiumával, amelyet ugyancsak már Aristoteles állított föl az ember erkölcsi cselekvésének zsinórmértékéül. Ezen erkölcsi alapelv szerint t. i. az emberi természet minden egyoldalúságtól menten összes részeivel, minden szükségleteivel és képességeivel, továbbá a mindenséghez, a földhöz, a társas élethez, a a tudományos kutatás és művészi alkotás tereihez és az Istenhez való viszonya szerint veendő. S ez alapon látjuk, hogy az embert szükségletei és képességei egyenesen a tárgyi világhoz utalják, s ha kielégítésüket és kifejlesztésüket emberhez méltó módon : tudatosan és szabadon végzi, erkölcsileg cselekszik.

2) —A nevelés gyakorlat a minden koiban a közvetetlen szeredet elvének föltevése mellett folyt, igy nevezetesen a keresztény nevelésnek kétezeréves gyakorlata. Az elméletirók javarészben szintén ezt az elvet vallják. Platon tekintettel a gyermekkor fogékonyságára a mesékből, általában a tanulmányból kiszemelést tart szükségesnek ; mert a gyermeknek csak oly beszédeket szabad hallania, amelyek őt erényre sarkalják. S az élet egyéb mozzanatait is célszerűen kell elrendeznünk. Olyanok legyenek a növendék élete körülményei, hogy mintegy egészséges helyen lakva, min') T. Pesch, Institutions Psichologicae. Pars. II. 225—249. — Aristot. Eth. Nie. III. 6. *) Willmann, Gesch. d. Idealismus. I. B. 524—526. Cathrein, Moralphilosophie. I. 216-225. 2