Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904

— 15 — * leg kell szabályoznunk a rendetlenséget/ Herbart tanítványai közül Kármán ketté osztja ugyan a nevelő tevékenységet s külön szól a vezetés és fegyelmezés munkájáról ; ámde ő már a vezetést is határozottan erkölcsi nevelésnek tartja. A lényegés különbség a kettő közt, mint az elnevezés is mutatja, abban van, hogy van idő, amikor a növendék „vezetés"-re szorul, hogy az erkölcsösség kereteiben éljen, s eljön az idő, a mikor akaratának olyan erősítéséről lehet és kell gondoskodnunk, hogy a saját lábán tudjon járni az erkölcs és erény utján. Ilyen különbség tényleg tehető ; de ez nem lényeges különbség és nem oly fontos, hogy arra a szigorú és merev elkülönítésre szükség volna. Ha a 7. ember akaratában és szivében rejlő romlottsá gn a k eredetét és természetét vizsgáljuk, hiába kérdezzük az átöröklés és a vérmérséklet elméleteit, hiába lapozgatjuk Leibnitz Theodiceáját ; kielégítő feleletet a tapasztalat és a bölcsészet csak a kinyilatkoztatás és a rajta épült teologiai tudomány segítségével adhat. E szerint a romlottság bűnből eredt és ered még egyre és jellege szerint hármas természetű. Az emberi természet a bün folytán lesülyed a természetfölötti rend köréből a merő humanizmusba, megszűnik Isten gyermeke és a mennyország örököse lenni, olyan formán, mint ahogy az eszét vesztett ember lesülyed az állatiasság fokára s a föld összes javaival, az egész közműveltség hasznavehetetlenné lesz számára. Ezt az állapotot, amelyben Istennek tetsző és Istenhez méltó erkölcsi életet époly kevéssé élhetünk, mint ahogy nem tehet a tébolyodott ember a közművelődésnek szolgálatokat, csakis a hitből és a hittudományból tudjuk. A romlás másik két jelenségét már tapasztalhatjuk is. Az emberi természet maga is romlott. Az ész homályában, a tömérdek balfogalomban nyilatkozik ez a romlottság és még inkább a rossz és rendetlen hajlamokban : a föld és gazdasági élet körében a szemek kívánságaként, a társas közművelődésben a test kívánságaként, ideális körben az élet kevélysége alakjában. Végre baja természetünknek, hogy az élet javainak használatától, hatalmas alkotásoktól betegség tiltja, arc verejtéke tartja vissza ; hogy »az asszonytól született ember rövid ideig élvén sok nyomorúsággal telik el. Ki mint a virág kinyilik és eltiportatik, elfut, mint az árnyék, és sohasem marad meg ugyanazon állapotban . . .«') ') Jób 14, 1-2.