Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1901

— 83 — korszaka ; az udvari párt Ferdinánd osztrák főherceg köré tömörült, s a Habsburg-házzal való egyesüléstől várta sokat szenvedett hazánk sorsának jobbrafordulását. S mert mindkét párt megkoronázta a maga emberét, a nemzet két részre szakadt, s a helyett, hogy a mohácsi vész ütötte seb hazánk testén begyógyulhatott volna, a kettős királyság uj, százados bajokba sodorta nemzetünket. A pannonhalmi kolostor egy idei ingadozás után végre Ferdinándot ismerte el királynak, ki hűségeért jogait és kiváltságait megerősitette s sz. Márton egyházát Táp, Ság, Gőnyő és Sz.Miklós helységek adományozásával gazdagította. Mindez azonban nem sokat használt. Az ellenkirályok villongása ismét hazánkra hozta a törököt (1529), kinek a német őrség árulása Budát egyszerűen kezébe adta. S habár a mohácsi vész is súlyosan érintette Pannonhalmát, még sem annyira, mint Szulejmannak ez utóbbi hadjárata. Ferdinánd ugyanis a kolostor javait várkapitányokkal kezeltette, s mert a folytonos hadakozás összes jövedelmét fölemésztette, a szerzetesek a legnagyobb Ínséggel voltak kénytelenek küzdeni. Egyházi szerelvényeiket, köztük legdrágább ereklyéjüket, a sz. Istvántól kapott kelyhet is elzálogosították, hogy legalább rövid időre enyhítsék a kiáltó nyomort. S az elaggott Máté apát, ki harminc év fáradságos munkájával a helytartók s kormányzók százados uralkodása alatt anyagilag s majdnem erkölcsileg is teljesen tönkre jutott kolostort újra fölemelte, látva, mint bomladozik a kolostori élet hatalmas alkotmánya, melyen lelke egész szeretetével csüngött, lemondott föapáti méltóságáról s csendes magányba vonult, hogy új erő végezze a mentési munkálatokat. Az ínségen azonban, melyet a törők világ hozott Pannonhalmára, a helyébe választott Mihály főapát sem tudott segíteni. Egymásután kerültek zálogba a rend javai, s mert a várba rendelt vitézek féktelenségeit nem mindenki tudta elviselni, többen a szerzetesek közül a kolostort is odahagyták. Az anyagi szükség s a szerzetesek létszámának nagymérvű apadása okozta bajokat betetőzte a szerencsétlenség, mely a várőrség gondatlanságából érte sz. Márton kolostorát. Lángok martaléka lett, s csak a legnagyobb áldozatok árán lehetett újra fölépíteni. A fölépült kolostornak Rudolf király kinevezése folytán Eöcséni Baranyai Pál lett a főapátja. (1593). Apátsága kezdetén oly kevés volt a benedek-rendiek száma, hogy az isteni szolgálat megtarthatása végett kénytelen volt több világi papot is meghívni 3