Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1901

— 34 — kolostorába. Az a vereség, melyet a Sziszeket ostromló Hasszán boszniai pasára 1593-ban Erdődy Tamás horvát bán mért, a néhány évi béke után ismét nyakunkra hozta a törököt. Maga a nagyvezér, Szinán, jött ellenséges sereggel, s miután Veszprémet és Palotát elfoglalta, a hős Pálffytól védelmezett Győrnek vette útját. Előbb azonban Pannonhalmát vette ostrom alá, melyet Pál főapát az utolsó csepp vérig kivánt védelmezni. Csakhogy Zádori János, a várnak gyáva kapitánya, mindjárt az első roham után kislelküen föladta a küzdelmet s békés elvonulás föltétele mellett átadta a várat. A kivonult vitézek és szerzetesek helyébe török őrség került. (1594 iul. 20.) Pál főapát volt az utolsó, ki a kolostort elhagyta. Győr védelmére sietett, s miután az áruló Hardeck ezt is törők kézre játszotta, Báthory Zsigmond és Miksa királyi herceg seregében harcolt s a mezőkeresztesi csatában hősi halált halt. Az 1597-ben visszafoglalt kolostor javadalmát Rudolf király kedves emberének, Kutassi János esztergomi érseknek adományozta, kinek halála után (1631) Schaffenbergi Himmelreich György zágrábi kanonok kapta meg. Mindketten éber figyelemmel őrködtek a kolostor jogai s kiváltságai fölött, s különösen György sokat fáradozott azon, hogy a rend mielőbb visszaállítassék. Az egyházi teendőket azonban mégis több mint 40 éven keresztül világi papok végezték. Végre 1639-ben Nagyfalvy váczi püspök és Wolfradt Antal kremsmünsteri apát hosszas utánjárásával az előző évben hozott nagy-szombati tartományi zsinat határozata dacára — mely szerint jövőben a főapátsággal arra méltó egyházi férfiakat kell jutalmazni — Pannonhalma ismét a benedek-rendiek kezére került. A magyar származású Pálffy Mátyás, ki előbb osztrák cístercita volt, magára öltve sz. Benedek ruháját s fogadalmat téve a nagy rendalapító szabályaira, azon föltétel alatt nyerte el a föapáti méltóságot, hogy a kolostort teljesen helyreállítja, a rend javait visszaszerzi és saját parancsnoksága alatt várőrséget tart. S mind eme föltételeknek derekasan meg is felelt. A kolostort hamarosan benépesítette, a tihanyi és lébényi apátságokat a rend javára visszaszerezte, a tudományok művelésére nagyobb áldozatokat hozott, s mint a várőrség parancsnoka is megállotta helyét, midőn kardot kötve jobbágyai élén Szakolczánál Rákóczy György serege ellen harcolt (1644). Utódja, I. Piacid főapát, szintén lelke egész erejével fáradozott a magyar sz. Benedek-rend fölvirágoztatásán. Figyelmét