Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1901

- 32 -sította Bakacs Tamás esztergomi érseket is, hogy szintén támogassa sokat igérö munkájában a buzgó apátot. S mint egyházi, úgy világi részről is a legnagyobb elismeréssel találkozott e lelkes férfiú buzgalma. Előkelő világiak, köztük Zápolya János is, s első sorban II. Ulászló király, kinek uralkodása egyébként nem igen volt hazánk javára, örömmel látták a kolostori fegyelem uj életre ébredését. Maguk az országos rendek jártak közbe, hogy Ulászló Pannonhalma ősi birtokait és jogait biztosítsa s támogassa az apátok azon óhaját, hogy valamennyien egyesülve örök időkre a pannonhalmi apátot ismerhessék el fejökül. Sőt ez óhajt teljesen magáévá tette a király s maga sürgette szüntelen a pápánál egy ily rendelet kiadását. X. Leo pápa megértve a kolostorok ilyetén egyesülésének üdvös voltát, ki is adta bulláját (1514), melyben a pannonhalmi apátot az összes bencés kolostorok valóságos főapátjává és prímásává nevezi ki, s fölsorolva a szent-mártoni apátságnak a királyoktól s a római szent széktől kezdettől fogva nyert összes jogait és kiváltságait, azokban újra megerősíti. A szerzetesek számának tetemes gyarapodása, a helyre állt fegyelem s az a benső visszony, mely sz. Márton kolostora s a királyi trón valamint az országos rendek között fönnállt, Pannonhalmát ismét régi fényében ragyogtatta. Annál szomorúbb volt azonban hazánk állapota. Ulászló királynak erélytelen kormánya, a jobbágyság és a nemesség, valamint a köz- és a főnemesség közt dúlő viszály, a vallási egység megbomlása, II. Lajos kétes életének példája s gyenge országlása megásta nemzetünk sirját Mohácsnál. Szulejman készületlenül találta hazánkat. Rettenetes seregével II. Lajosnak csak az a kisded csapatja állt szemközt, mely az országnagyok, főpapok és főurak bandériumaiból telt ki, mert a köznemesség úgyszólván egyáltalán nem akart táborba szállni. A főpapok banderumai között ott volt a pannonhalmi főapáté, Mátéé is, Bajcs Pálnak a vezetése alatt. Maga az agg főapát nem vehetett részt az ütközetben, melyben hazánk disze virága, a főpapoknak s főnemeseknek kisded, de elszánt csapata, élén az ifjú királylyal örök sirba temetkezett (1526. aug. 26-án). Szulejman ezután Budáig hatolt seregével, melyet kardcsapás nélkül vett be, s miután a királyi palota kincseit hajóra rakatta, visszaindult Konstantinápoly felé. A Csele patakba fuit II. Lajos királyi trónjára ketten tartottak számot. A fő- és köznemesség Zápolya Jánosban nemzeti királyt akart, mert lelke előtt lebegett a Hunyadiak dicső