Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1900

— 38 — mettségnek ez a foka mivolta szerint minden emberben, illetőleg minden keresztény emberben megvan.

1) Azért is van minden embernek valamiféle gazdasági és társas élete, s vannak ismeretei és ügyességei és vallási gyakorlatai, s azért nem szűkölködik e jelenségek nélkül egyetlen nép sem. 6. A rátermettségnek egy további mozzanata az egyéniség. A velünkszületett-rátermettségei annyiban rokon jelenség, a mennyiben legközelebb szintén velünkszületik. Különbsége ama színezetben áll, a melyet a velünkszületett rátermettség elemeinek különböző számaránya hoz létre. Vérmérséklet és öröklés a psychikai tényezői. Ezek folytán az egyes emberekben a velünkszületett rátermettségnek fokozatai, különbözetei mutatkoznak, és a rátermettségnek elemei eltérő arányban társulnak, a minek eltérő eredménye van. S ez az egyéniség. Még csak azt kell említenem, hogy az egyéniségen alapszik a pályaválasztás és a hivatásszerű munka. A rátermettségnek említett jelenségén kívül még szerzett rátermettségről szokás beszélni. Értik pedig rajta az emberi természetnek alaköltését a környező tényezők befolyása alatt. A mennyiben az alaköltés e folyamata tudattalan hasonulással megy végbe, csakugyan idesoi ózható. Azonban tekintettel arra, hogy e környezetet a művelt ember tervszerűen megteremtheti, az ú. n. szerzett rátermettség már új jelenség: a nevelésnek első foka. 7. A nevelés azzal indul meg, hogy az egész egyéniségével érvényesülő embert egy czélra irányítjuk, mely egyéni természete kórét meghaladja. Az egyéniségnek és a nevelés czéljának természetes vizonyából értjük meg a nevelés lehetőségét és szükségességét. Az ember t. i. rátermettségben (potentialiter) birja annak csiráit, a mivé tényleg (actualiter) lennie kell. A nevelés lehetséges, mert azzal, hogy az emberi természetet a megfelelő czél irányában fejlesztjük, nem teszünk rajta eröszakot, hanem szükségleteit elégítjük ki és képességeit tökéletesítjük azzal, a mire magától irányul, a miben kezdettől fogva határozódik.

2j Továbbá a nevelés szükséges, mert magától egyáltalán nem jut az emberi természet szükségleteinek kielégítéséhez és képességeinek kifejlesztéséhez s nem jut nevezetesen oly mértékben és irányban, a mely neki legjobban megfelel, s ') Ziller, Allgemeine Pädagogik 54. 1. 2) Quintilian, Inst. Orat. I. I.