Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1900

— 39 — melyet épen csak a megfelelő czél irányában ér el. Ha a czél mindenkép kivüle feküdnék, az embert nevelnünk képtelenség volna; és ha a czél egészen összeesnék a természettel, szükségtelen időpazarlás volna a nevelés munkája. Arra, a mivel a nevelés lehetőségét és szükségességét legtőbbnyire bizonyítani szokták: a tapasztalásra és történetre elégséges rámutatnunk.') A mi terminológiánk szerint szólva: a n evelés lehetőségét és szükséges voltát a neveléstudomány tárgyának, a paedagogiai gyakorlatnak egész terjedelmében és történetében való vizsgálata is igazolja. 8. Itt mutatunk reá Herbart tévedésére a „kormányzás" körének kijelölésében. Ez nála a tulajdonképeni nevelésnek előföltétele, s az az egyedüli czélja, hogy a gyermeket magunknak „alávessük", erőszakoskodását idejekorán megtörjük, a nélkül, hogy ezen alávetés a nevelés czéljával kapcsolódnék.

2) A kormányzás eszközei sem viszonyulnak a czélhoz. így a többi közt a foglalkoztatással nem nézünk arra, hogy van-e a szellemi foglalkoztatásnak valami szellemi haszna . . . . E felfogással a föntebbiek alapján nein érthetünk egyet. Kormányzást, a mely nem kapcsolódnék a nevelés czéljával, nem ismerünk, és e kormányzás eszközei valóságos nevelő tényezők.

3) 6. §. A nevelés feladata és eszközei. 1. Nem üres szólásmód, hogy a természet utmutatása szerint kell nevelni. S mivel minden igazi neveléstudomány az emberi természethez szabja a nevelés törvényeit, azért az emberi természet és a neveléstudomány czél j ai a gyakorlatban összeesnek. Az embernek és az emberiségnek végső és legfőbb czélja, egyúttal a paedagogiának is legfőbb czélja, és az emberi életnek többféle alárendelt feladatával a neveléstudománynak is számolnia kell. Az embernek és a nevelésnek tényleg többféle feladata van, a melyek azonban mind az egy legfőbb és végső czélban találkoznak.

4) Az előbbi fejezetben leszálltunk az emberi természet mélyére és vizsgáltuk, hogy mi van az emberben ; most a czélhoz tekintünk fel, a hová az ember neveléssel juthat. ') Herbart-Pacher, Herbart neveléstud. 9—11. 1. — Krieg, Lehrbuch der Pädagogik, 37 — 43. 1. 2) Allgemeine Pädag. (bei Hartenstein Bd. 10.) §. 21. 3) Pädag. Voiles, bei Hartenstein 5. 203. ff. *) Schraml i. m. 13-14. és 29—30. 1.