Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1900

— 34 — azzal indul meg, hogy a természeti alap egy bizonyos czélhoz viszonyodik, mely az egyéni természet körét meghaladja. Ezzel nem csat-* lakozunk azoknak felfogásához, a kik a nevelésnek korlátlan hatalmat, mindenható befolyást

1) tulajdonítanak, mintha tetszés szerint szabhatnék ki a czélt, a melyre neveléssel törekszünk. Ez szélsőséges felfogás, a melynek a másik végletben Rousseau naturalismusa felel meg, a ki egyedül a természetet, az embert tartja lehetséges czélnak és a ki a korunkbeli neveléstudomány sok képviselőjét azon felfogásra térítette, hogy az emberben rejlő csirák maguktól, a természetben levő törvények szerint különösebb nevelő behatás nélkül is rendes és eredményes fejlődéshez jutnak. A középen található helyes felfogás az, hogy a nevelés nem találja közömbös állapotban a növendéket, hanem a rátermettségnek bizonyos formájában, a mely már eleve viszonyodik bizonyos feladathoz, fejlődése c z é lp o n t j á h o z. Összeesik e felfogás az alanyi és tárgyi rend törvényével. Az alanyi szempontnak az itt az értelme, hogy az egyénnek a czél daczára, a melynek szolgálatába szegődtetjük, egész emberi természetével kell érvényesülnie, s hogy önállóságra és szabadságra van joga és kilátása, bár teljes odaadással feláldozza magát. A vallás körében a szentirás nyújt erre vonatkozólag tájékoztató elvet: »A ki életét meg akarja tartani, elveszti azt; és a ki elveszti, visszanyeri azt.«

2i A tárgyi szempontot pedig a czél teszi, a mely az egyes ember körén kívül esik, a nélkül hogy emberi természetével ellenkeznék. E szerint igaza van Niemeyernek és azoknak, kik vele egy felfogást vallanak, hogy a nevelés egy lényből sem csinálhat mást, mint a mire eredeti természeténél fogva határozódik.

3! Mindazonáltal igaz marad az is, hogy a nevelés czélja az emberi természet körét meghaladja. Gazdasági és társas éiet, nyelvi és irodalmi tények, művészi alkotások és az Úristen kivüle vannak az emberi természetnek; de megvannak ebben a szükségletek és képességek, a melyeknek kielégítése és kifejtése külső tárgyra utal és szorul. Vagy másképen : az eszes emberi természetben nemcsak érzéki, társas, ideális és vallási szükségletek és képességek rejlenek, hanem a függés viszonya is az egész mindenséghez. ') Helvetius, XVIII. sz. franczia philosophus stb. 2) Luk. 17. 33. és másutt. s) Grundsätze d. Erzieh, u. d. Unlerr. §. 8. Päd. Klass. IV. B. Ed. Lindner.