Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1900

— 32 — tényező, csak az alanyi szempont jut érvényre. Ehhez hozza kell adnunk azt, hogy a nevelés közügy. Egyének nevelnek, de a társaság nevében; nevelő eszközökkel dolgoznak, de ezek egyúttal eulturjavak és idegen íthetetlen tőke. 4. A nevelés czélja: az ember gazdasági, társas, ideális és vallási javak birtokában és szolgálatában, műveltségben és közműveltségben, boldogságban és Isten dicsőségének munkálásában. A mint Isten a nevelés kiinduló pontja, szintúgy vissza is kell hozzá térnie, vagyis a nevelés czéljának az ember végső czéljával összhangzásban kell állnia. Mindez egyelőre az ember végső czéljával egybehangzó műveltség és közműveltség szavakban foglalható össze. Műveltség közlése és a közműveltség emelése volt mindenkor a paedagogiai gyakorlat eredménye. Közműveltség nélküli népek nincsenek csakculturában szegények találhatók. A közművelődés e szerint szakadatlan folyamat, a melyen a népek egyes tagjai dolgoznak műveltségük azon foka szerint, a melyre neveléssel tettek szert. Ha magának az emberiségnek nevtlését veszszük szemügyre, az a tapasztalat kínálkozik, hogy a nevelés dolgában minden kor megszülte igéjét, mely ha nem volt is mindig megváltó ige, lendíteni lendített az emberiség ügyén. A görög kalokagathia nem iires sallang, hanem a közművelődés irodalmi és művészeti ágainak érvényesülése. A forum Romanumnak nevelt emberben a a socialis közműveltségnek képviselőjét látjuk, a kinek legjobb ajánlólevele a „fari posse". A kereszténység ,,Unum necessarium" — a a vallásos életnek hangsúlyozott kilejézése.') A materialismus és utilitarismus csak túlságos emelő rudjai a gazdasági érdekeknek. A ki kemény ítéletre hajlik sajnálkozva azon, hogy ez érdekek történeti egymásutánban egyenként helyezkednek előtérbe szinte elnyomva a többieket, annak Willmannal azt mondjuk : „Sajnálkozzék inkább azon, hogy az emberi tudat és érzés oly keveset foghat át, hogy mikor uj javak után nyul, a régiek egy részét elejti és hogy látókörünk annyira szűk, hogy midőn a föld helyet fog benne, az ég tünedezni kezd s így minden haladás veszteséggel, minden gyarapodás elszegényedéssel jár." Ehhez még azt is adhatjuk, hogy midőn korok szerint más és más érdekek helyezkedtek előtérbe, a többiek azért nem hiányoztak s a jelenkor gyakorlatának ezen érdekeknek összhangzó fonadékából készült koszorú lehet egyedüli méltó czélja. A bölcsész paedagogusok a nevelés czéljának megállapításában nagyon eltérnek egymástól; mindazonáltal .bizonyos csoportosítás lehetséges. így az egyéniség elve alapján rendesen a boldogságot tűzik ki a nevelés czéljául, pl. Locke és a philantropisták. A másik szélsőség^ a tárgyi elv körében mozognak azok, a kik az embert „polgárilag használhatóvá" a közműveltségnek iigyes munkásává akarják nevelni. Az ilyenek „erők és képességek kifejlesztéséről" beszélnek vagy oly képzést ') Keressétek először Isten országát és az ő igazsagát, a többiek mind megadatnak nektek.