Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1900
— 29 — tartj uk, nem ugyan ezen formájában az ellentétnek, hanem alanyi és tárgyi rend alakjában, a melynek amaz csak egy válfaja. Különben elég arra utalnunk, hogy Herbartnak és Zillernek ezen álláspontját már tanítványaik is kiigazították, és mig a mesterek megelégedtek az egyéni psychologiával és ethikával, a tanítványok a társadalmi erkölcslant és lélektant és a politikát is alapul ve szik a paedagogia szervezésében. 1) E jelenségnek az az alapja, hogy a tárgyi szempont, mely az egyén körén kiviil esik, az egész ember életében ép oly fontosnak, sót fontosabbnak bizonyult, mint az egyéni szempont. Hivatkozom Mi 11 Stuart meghatározására, a ki épen ezen tárgyi rendnek ad szélsőséges kifejezést mondván: a nevelés képzés, melyet minden nemzedék tudatosan ad a növendék nemzedéknek a végből, hogy képes legyen az eddig elért cultur-állapotot legalább föntartani. sőt lehetőleg még növelni is. 2) Ziller továbbá a fejlődő ember köréből kizárja, mellékesnek larlja a testi részt és a lelki életre szorítk ozik. Egészen helytelenül ! Lelkünk az érzékek utján lel tartalmat és alkotásaink eléjétől végig testünk közreműködése nélkül nem létesülnek. Az ember csak testtel ember, s a mit Ziller a nevelés czéljának mond, a személyiség eszménye (Ideal der Persönlichkeit) testünk közrehatása nélkül nem valósul meg. Ehhez járul az is. hogy különbség van megnevelt és neveletlen, a műveltség fényében ragyogó és a cultura szolgálatára ügyesedett test és a csiszolatlan ügyetlen test között. Megszorításnak van ugyan itt helye, de nem nagyobbnak minta minő szükséges a lélek részéről is, s a történeti és erkölcsi szemponttal történik e megszorítás. Ha az ember testi életét olyannak tartanok, a minő az állaté, nevelésre csakugyan nem volna szükség : ámde az embernek testi életében lelki szükségletei és képességei vannak ; az ember testi életének emberinek, műveltnek lehet és kell lennie. Végre a serdülő kor hangsúlyozását egyáltalán nem tartjuk szükségesnek. A ki a serdülő kor meghaladlával nem áll a nevelés czéljának magaslatán, akárhányszor megnevelt embernek beavatkozását hivja ki, s az, ki meg van nevelve, maga tényleg tovább nevelődik, — még pedig fejlesztő tényézök hatása alatt, embersége gyarapodására és mégis szüntelen fejlődő ember marad. A vallás terén nyilvánvaló e jelenség; de a többi életérdekek terén is egyre terjed a valóságos tovább nevelés. 3) Oka e jelenségnek a történeti és erkölcsi szempont ,a melynek a hagyomány mellett nélkülözhetetlen eleme a haladás. Ismerem ugyan a közkeletű állítást, hogy a nevelés bizonyos korban befejeződik. De ez csak annyit jelent, hogy bizonyos korban az ember önmagának lesz nevelőjévé, a mi különben már terdülő korában is felerészben megvan, mert a növendék sohasem viselkedik egészen passive a fejlesztő tényezőkkel szemben. — Rousseau szélsőséges felfogásáról, a természeti növésről, mindenki tudja, mit tartson. Hogy a ter') Trüper, Erziehung und Gesellschaft. Jahrb. d. Vereins f. wiss. Päd. Hrsgbn. v. Vogt. XXII. B. Willmann i. m. 2) Baiu, Erziehung als Wissenschaft. 5. 1. 3) Legény-, munkásegyesületek, parasztegyetem; szabad Lyceum —. V. ö. Quintiiianus, Inst. Orat. I. 8. 12 : Grammatices amor et usus lectionis non scholarum temporibus, sed vitae spatio terminentur.
