Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1900

— 22 — Willmann pedig azonfelül még a rörténet és a paedagogia viszonyát fejtegeti.

1) Az is eléggé ismeretes, mily szerepre vágynak a természettudományok napjainkban a paedagogiában.

2) 2. Tárgyára való tekintettel a neveléstudomány mégis azon tudományokkal lép közelebbi rokonságba, a melyek szintén megfelelő gyakorlaton alapulnak :a culturai és történeti tudományokkal. A szoros értelemben vett nevelés egyenesen ama gyakorló tereken folyik, a melyeken a culturai tudományok alapulnak: a gazdasági, socialis, ideális és vallási gyakorlat terén. S a tanításnak java részét szintén felvilágosítások közletése teszi, a melyek e tereken szükségesek. Az ember sem magában, hanem történeti és erkölcsi fejlődésében érdekli a paedagogiát, vagyis nem annyira psychologiai körében, mint logikai és ethikai tekintetben. A nevelés feladata pedig nem lehet más, mint ugy nevelni meg az embert, hogy a végső czélján munkálkodhassék, istenképüsége alkotásokban mutatkozzék, a mi a közműveltségben és egyéni műveltségben történik. Névleg is felsorolva a neveléstudománynak a logika és ethika, a gazdasági és társas érdekekre vonatkozó tudományok, a tág értelemben vett philologia és a vallástan a segédtudományai. 3. Ezzel szemben a természeti tudományokkal némi ellentétbe lép a paedagogia, a mi általában is, de főleg a nevelés tényezőinek mikénti értékesítésében döntő szempont. Mindazonáltal a természeti, vagyis az érzéki és lelki valóságra irányuló tudományok is segítői a paedagogiának; mert a természeti valóságnak szegödtetése egy bizonyos czélnak szolgálatába már föltételezi annak ismeretét. Az ember erkölcsi fejlődésében érdekli a paedagogiát, de azért a természeti alapnak ismerete vagyis az ember psychologiai és somatologiaí ismerete is szükséges. Hasonló természeti hátterük van a fejlesztő tényezőknek. S a tanításnak az is dolga, hogy előkészítsen a tudományos foglalkozásra, nevezetesen az elméleti tudományok művelésére ; a szorosan vett nevelés pedig a természeti valóság szeretetében éri el legfőbb eredményét. A természeti valóságot persze nem szabad egyoldalúan anyagi és érzéki valóság értelmében venni, hanem a leiki valóságot és mindenekfölött a föltétlen valóságot, az Istent, is ide kell számítani. 4. A tudomány valamely tárgyról módszeresen megállapított ismeretnek rendszere. Tárgyául mindaz szol') J. m. I. 53-74. 2) Herbert Spemer, Die Erziehung. Uebers. V. Schultze 14—15. 1. és 29 —36 1. — Bain, Erziehung als Wissenschaft. Aus d. Engl. 11—14 1.