Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1895

— 13

toi és szervezői tellát csakis Caesar és Crassus lehettek, mert egyedül ők voltak képesek politikai állásukkal és anyagi segédeszközeikkel ily nagy horderejű vállalatba kezdeni. Ezen állítást megerősítik Caesarnak és Cras- susnak a közetkező években nyilvánuló tevékenysége, továbbá a 65. és 64. évekből vett egyes bizonyítékok.

Lutatius Catulus censor ugyanis a 65. és 64. években felszólalt Crassus és Caesar ellen. Catulus, — a kinek ekkor még semmi oka sem volt a személyes gyűlöletre Caesar irányában, mert Sallustius szerint *) „Catulus ex petitione pontificatus odio incensus, quod extrema aetate, maxumis honoribus usus, ab adulescentulo Caesare victus discesserat“, már pedig a pontifex maximus választás, melyben Caesar győzött és ez által Catulust ellenségévé tette, ekkor még nem történt meg, — megtámadta Caesart a senatusban Marius emlékeinek visszaállítása miatt és tekintettel a közelmúlt eseményeire, félremagya- rázhatatlanul kijelentette, hogy Caesar azokban részes volt. ')

Még jellemzőbb Cicero nyilatkozata, melyet a 63. évi összeesküvés leleplezése előtt tett, mert utána természetesen a 66. évi mozgalom fejének is Catilinát tüntette fel; de, bogy valóban nem az volt meggyőződése, az kitűnik az ő 64-ben tartott „oratio in toga candida“-jából, :i) hol azt mondja, hogy Catilinán és Pisón kívül még mások is, — kiket nem akar megnevezni, — akartak gyilkolást előidézni az optimaták között; szavai még világosabbakká lesznek, midőn az első összeesküvés megindítóit azonosítja Antonius és Catilina 64-iki támogatóival: 4) „Qui poste- aquam illo conati erant Hispaniensi pugiunculo nervos incidere civium Romanorum, duos uno tempore conantur in rem publicam sicas destringere“ ; mert az köztudomású volt, hogy Caesar és Crassus voltak azok, a kik teljes erejükből törekedtek ezen jelöltek megválasztását keresztül vinni. Még jobban kitűnik Cicero azon meggyőződése, hogy az ő megválasztásának ellenzői, Caesar és Crassus, voltak a 66. évi összeesküvés vezetői, azon le’) Sail. 49, 2. — 2) Plut. Caes. 6. — 3) Oratio in toga candida As- coniusnál a „Scholia Bobiensia“ commentár-gyűjteményben. — *) Asc. p. 82—83; szerinte Cic. a Hisp. pugiunculus-on Pisót érti, — a „duos sicas“-on pedig Antoniust és Catilinát.