Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1895
11 — leginkább gyanús Piso és Catilina ellen megindult a vizsgálat, ') mely alatt a vádlottak szokatlan pártfogásban részesültek a kormány részéről. Piso, rendkívüli módon, Suetonius szerint ') „ultro extra ordinem“, mint quaestor pro praetore Hispániát kapta; Catilinát pedig- néhány hónappal később „de repetundis“ pőrében Torquatus consul a legbuzgóbban támogatta. Lássuk, mi volt a senatus és a consulok ezen szokatlan magatartásának az oka. Azon nézet, mely leginkább Lange-é, * 3) hogy a senatus vagy bizonyítékok hiánya miatt, vagy az összeesküvők magas állású pártfogóitól való félelemből nem nyúlt szigorúbb rendszabályokhoz, ki nem elégítő. Azután, ha elfogadnék is, még mindig kérdezhetjük, ha már nem ítélték el őket, miért pártolták oly feltűnően. Hogy bizonyítékokban nem volt hiány, különösen Piso és Catilina ellen, azt bizonyítani nem szükséges. Maga Gellius legatus is bizonyíthatta volna, hogy ki akarta az ő hajóhadát az államtól való elpártolásra bírni. 4) A magasrangú pártfogóktól való félelem sem lehetett befolyással a senatusra; a második összeesküvés alkalmával szintén bevádoltak Crassust is és a senatus mégis szigorúan büntette a bűnösöket. Most is úgy járhatott volna el, ha komoly szándéka lett volna a vádlottakat elitélni. Hogy Crassus buzgón működött Piso érdekében, az tény. De Crassus ezen fellépése összehasonlítva a második összeesküvéssel, melyben egyenes nyíltsággal utasította vissza a részvétel vádját, teljesen érthetetlen, ha azt mondjuk, hogy az első összeesküvés jellege nem kiilömbözött a másodikétól. Ezen rejtély megoldásához maga Sallustius szolgáltatja a kulcsot. 5) Szerinte Crassus fellépésének Piso érdekében főleg az az alapja, hogy ismerte Pisónak személyes ellenszenvét Pompeius iránt: „Piso in Hispaniam citeriorem quaestor pro praetore missus est annitente Crasso, quod eum infestum inimicum Gn. Pompeio cognoverat“ és a senatus is azért egyezett bele Piso elküldésébe, s így, lehet mondani, kitüntetésébe, mivel „iám tűm poten*) Cic.: Cat. I. c. 6, 15; Sali. e. 18, 4. — 2j Suet.: Caesar c. 9. — 3) R. A. III. 220. — *) Cic.: post. red. ad pop. 7, 17. — 5) Sali. c. 19.
