Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1892

33 ben tapasztalható kivétellel — az otthon töltött időre esik. Nem szólhatok a zene, illetve hangszerek történetéről, csupán átalánosságban említem, hogy e tekintetben ís megvolt a divatja minden időnek. Manapság a zongora divatozik. Valósággal divat és sok túlhajtással jár. Mindenkinek, a lány-gyermekeknek okvetetlenül meg kell vele próbálkozniok, akár van tehetségük, akár nincs. Sok szép időt ellopnak vele, hogy sok esetben elrontsák vele zenei érzéküket, környezetüknek, szomszédságuknak gyötrőivé váljanak. A mily értékes gyakorlat annak, a kinek van hozzá tehetsége, éppen olyan idővesztegetés arra nézve, kit sem tehetsége, sem hajlama, csak a másoktól való különbözés vágya foglalkoztat vele. Sokszor minden egyébben keresik a szülők gyermekeik elmaradásának okát, csak éppen abban nem, hogy minden idejüket a rajok erőszakolt zenéléssel kell tölteniök. Még a zenei tehetséggel megáldott gyermekeknél se téveszszék szemük elől a szülők, hogy a zenével való túlságos foglalkozás a gyönge idegeket megrontja, nemcsak a test fejlődésére káros, hanem akadályozza a gyermeket szoros kötelességei teljesítésében '). Másrészt, a kinek tehetségében, módjában van, ne mulaszszon el azon szempontból sem valamely zenét megtanulni, hogy tudása nagyon fölül emeli azokon, kik hozzá nem értenek s a hivatásszerű ismereteken kivül ezt is tudni megbecsülhetetlen érték. Mintha a zenéhez értők nemesebb lelkek volnának ! A festés részben ugyanezen szempontok alá esik. Azonban, míg ennek az iskola a rajzolással különösen most, midőn a gymnasiumban a görög nyelvet pótolhatja, kellő alapot ad, addig a tehetségtelen rendszerint kedvet sem érez hozzá. így kevésbbé jár túlhajtással. Mint üléssel járó gyakorlás mégis óvatosságot kiván. A fejlődő testnek első sorban mozgásra van szüksége. A legkellemesebb, legértékesebb, edző időtöltés az ének. S lia eddig nem részesült is azon cultusban,-) melyet érdemel, közel van az idő, melyben az iskola kötelező tárgygyá teheti. Tanulja, gyakorolja mindenki. A meg') Dr. Th. Hermann, i. m. 9. 1. 2) Itt figyelmet, méltánylást s egyúttal művelést jelent. a