Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1892

19 maga tesz félre minden akadályt, mely a lelkébe pillantást máskor talán megnehezíti. Az egyházi ünnepek, vasárnapok a léleknek Istenhez emelésére valók. Nemcsak a test pihen e napokon, -— ezt az állatnak is megadják — hanem az ember fólülemelkedve a rögön, élvezi önmagában az Isten képmásának kizárólagosságát s vallási cselekvényeiben a legmagasabb fokán tünteti föl. Az isteni tisztelet nemcsak kötelesség, hanem mint a legfőbb eszményhez emelkedés, fontos nevelő tényező is. A mi már mindezek után szabad időként fönmarad, sokféleképpen tölthető el. Első helyre teszem a játékot. Minden tanulóban van elég leleményesség arra, hogy talán utasításra itt nein szorul. Másrészt azonban, mint már érintettem, csak a jól végzett játék rvezet czélhoz, s a tanuló szabad ideje nem korláttalan. Úgy ment csak meg az unalomtól, úgy szerez élvezetet, lia a tanuló egész lénye részt vesz benne, lia a ráfordított idő szellemileg nem marad kitöltetlenül.

1) Az egyes játékokat nem tartom szükségesnek elsorolni, tudja minden gyermek, kit nem zárnak el mesterségesen társaitól. Atalában pedig a szabadban, testi mozgással, külső tevékenységgel összekötött játékot értem. A játék szabadon választott tevékenység, sőt részben munka s így különbözik minden, tisztán a látás, vagy hallás által szerzett élvezettől, melyet pl. a művészi képek, szobrok, épületek, vagy zene nyújt. Magában véve, a vele járó kellemes érzést tekintve s azt, hogy nincs oly czélja, mint a munkának, különbözik minden munkától; deha megfigyeljük a játszókat, azt veszszük észre, hogy szabadon választott játékukra egész tevékenységüket, figyelmüket, leleményességüket, ügyességüket, erejüket, gyorsaságukat fölhasználják. A helyes játék előzetesen jó kedvet kiván, a vidámságot főifokozza, a gyermeket önkénytelenül tevékenységre szoktatja, a testet nem egyoldalúan, de teljes egészében fejleszti s a mellett a kisebbekre nézve egyedüli köre az önálló, belső szükség követelte működésnek.

2) ') Dr. Hermann, i. m. 13. 1. 2) Dr. Hermann, i. m. 14. 1. r