Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1891

16 hiányzott nála eddig, míg nálunk az absolut kormány és a provisorium rendeletekkel kormányozta Magyarországot, s hogy kész engedelmeskedni a törvényes király alkotmányos kormánya rendeleteinek kivált akkor, midőn a haza dicsőségéről és tudományos jó hírnevéről van szó. Nyolc évig volt tanár Esztergomban. Legtöbb idejét a tanári kötelmeinek szentelte ez idő alatt, és ő mint tanár igazán remekelt. Tanítványai telve voltak az ő marasztalásával akkor is már, midőn nem foglalt el oly fényes állást, mint most. Előadása, mondják ők, élénk, vonzó, a figyelmet folyton ébrentartó, tettre buzdító, hatásos volt. — Tanítványai szerették s iránta való tiszteletüknek s szeretetüknek, a hol csak lehetett, nyilvános jelét adták. A mi szabad ideje maradt a tanári működésen kivül, mint láttuk, irodalmi munkában telt el. S itt meg kell említeni, hogy nem csak a történelemre szorítkozott a munkássága, mert közérdekű, tanügyi ezikkeket is bocsátott közre a napi lapokban és a tanügyi folyóiratokban. Elénk részt vett Esztergom társadalmi mozgalmaiban is ; valahányszor valamely hazafias vagy jótékony ügy előmozdítása, vagy, mint 1863-ban, az országos inség okozta nyomor enyhítése a társadalom összes tényezőinek közreműködését kivánta, kivette részét a munkából: buzdító beszédeivel, nélkülözhető filléreivel előmozdította a kitűzött célt. — 1869-ben Kruesz Krizosztom főapát a győri főgymnasium igazgatójává nevezte ki s nem sokára a bencés székház főnökévé. Nagy felelősséggel járó, terhes kettős tisztség nehezedett vállaira, és ő mindakettőnek betöltéséhez szerény alázatossággal és lelkiismeretes buzgósággal fogott. Rendtársainak szerető testvére kivánt maradni és az is volt mindig, a kezére bizott ifjúságnak atyai vezetője, szelid lelkű utmutatója volt. Tanítványai itt is, mint Esztergomban, Pápán, Komáromban szerették őt, rajongtak érte. Es bár a kettős hivatal fontos és kevésbbé fontos, apró-cseprő, de azért sok időt rabló kötelmei idejének legnagyobb részét lekötötték és erejét kimeríthették, a még rendelkezésére maradt kevés idejét sem fordította pihenésre, hanem a legkomolyabb munkára.