Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1891

17 A fenmaradt szabad idejének egyrészét a közügynek szentelte és mint Győrváros törvényhatóságának, a győri állami tanítónőképző-intézet igazgató tanácsának, az állami polgári leányiskola gondnokságának, a kath. autonomia választmányának tagja, részt vett a különféle köz-, választmányi és bizottsági ülésekben, a melyekben már temperamentumánál fogva sem tudott tétlen maradni, hanem fel-fel szólalt és a kérdésben levő ügy természetéhez képest oktatott, buzdított, tanácsolt. Másik részét szabad idejének az irodalomnak szentelte. Az elmúlt századok alapos ismerője nem érte be vele, hogy csak maga gyönyörködjék a poros aktákból kiböngészet eredményen, hanem közkincscsé tette azt, a mihez ő nagy fáradság után jutott. Semmit sem tart meg ő magának ; mindent odaadni, másokkal jót tenni, másokon könnyíteni, ugy látszik, fő princípiuma volt mindig. A magyar orvosok és természet vizsgálóknak Győrött, 1874-ben tartott XVII. nagygyűlésére készített „Győrmegye és város egyetemes leirása" cimü monograpliia számára irta a „Pannonhalma helytörténete" cimü értekezését, a melyet, miután vonzó és kedves képben előadta az elmúlt századok bencéseinek a haza és az egyház javára irányzott működését, ezen, az iró szerénységet is jellemző szavakkal fejezett be: „Hogy a pannonhalmi benedek-rend tagjai a visszaállítás (1802) óta mikép működnek? Ápolják-e, mint nyolc századon át a ker. hit magvait? Közreműködnek-e hazai közművelődésünk, tudományosságunk, irodalmunk előmozdítására? Gondozzák-e elég önfeláldozással és sikerrel a haza legnemesebb csemetéit — az ifjúságot? E kérdések felett Ítéljen a haza!" Hogy ő felőle e kérdésekre vonatkozólag hogyan itélt a haza, ezt láttuk a legközelebbi múltban. Különösen figyelemre méltók azon terjedelmes közleményei, a melyek a győri fogymnasium értesítőjében jelentek meg egymásután következő években. Mindegyik értesítő egy-egy könyv, így az 188

2/, iskolai év végén megjelent értesítőben „Adatok az 1825-ki országgyűlés történetéhez" cimü, 272 lapra terjedő közlemény jelent meg tőle, a melyben közli a Guzmics Isidor birtokában volt naplót az 1825-iki országgyűlésről, a mely országgyűlés arról nevezetes, hogy